Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785
katonaságnak vágta a fát. Honig Lajos adminisztrátor az éppen jelenlevő Csányi György alispán kérésére, a szekér és az ökrök elkobzásától eltekintett, de ragaszkodott a 47 krajcár bírság megfizetéséhez, nehogy a szentgrótiak később erre az esetre hivatkozhassanak mondván, hogy büntetés nélkül vághattak élőfát az erdőben. 652 A szentgróti uradalom tiszttartója sokat zaklatta az ottani Pap utcában lakó 25 préposti jobbágyot. Akadályozta őket a legeltetésben és favágásban, fejszéjüket és kocsiláncukat elvette, a kivágott fát elkobozta, sertéseiket elhajtatta. A prépostnak egy hordó borát elfolyatta, szentgróti mészárosától pedig 60 font húst vett el. Ezzel szemben ő maga 60 forintnyi kárt okozott a prépostság irtásföldjeiben, erdeiből pedig 3 szekér nyírfát vitetett el. A prépost hiába fordult kártérítésért a földesúrhoz, Batthyány Imréhez. Ekkor a család szeniorát kérte fel közvetítésre és nem tette hiába. Batthyány Lajos gróf segítségével 1761. június 4-én sikerült megegyezésre jutniok. Ebben kötelezték magukat, hogy a jövőben egymás jogait tiszteletben tartják. A prépost a pontosan kijelölt határok között engedélyezi a szentgrótiaknak a legeltetést és a favágást a türjei erdőkben. Viszont a szentgróti uradalom ugyanezt megengedi a prépost szentgróti jobbágyainak a saját erdeiben, megfelelő bérért. Továbbra is megmaradnak a prépostság oklevelekkel igazolt eddigi szentgróti jövedelmei, tehát a vám harmada, a saját malmok, valamint a halászat és húskimérés joga. A prépost a szentgróti uradalom elleni pereit érvényteleníti és mihelyt a megegyezés pontjait a másik fél is ratifikálta, a zálogba vett tárgyakat visszadja. Ezekben az években jelentős kezdeményezés indult ki Zala megye részéről, mely ha sikerül, a prépostság életét és a rendtagok tevékenységét egészen új irányba terelte volna, A megye ugyanis középiskola felállítását tervezte Türjén, a premontreiek közreműködésével. A rend 1703-ban a Batthyány család adománya ellenében többek között arra is kötelezte magát, hogy gondoskodik az ifjúság neveléséről és ennek érdekében vállalta a nemzeti iskola fenntartását. A premontreiek teljesítették is e kötelezettségüket. Az iskolában azonban nem maguk tanítottak, hanem iskolamestert tartottak. Középiskola fenntartását a kis létszámú és csekély jövedelmű prépostság eddig nem vállalhatta. Most azonban felmerült annak lehetősége, hogy ha a türjei prépost más egyházi javadalom jövedelmét is megkaphatná, megvolna az anyagi alap egy középiskola felállításához. Ilyen irányú indítványt először Forintos Gábor alispán terjesztett elő az 1760. július 14-i megyegyűlésen. Azt javasolta, hogy mivel a megye területén levő kapornaki apátság megüresedése a közeljövőben várható, kérjék a királytól, hogy az apátságot csatolja a türjei prépostsághoz. A kettőnek együttes jövedelméből már fenn lehetne tartani egy középiskolát. Miután gróf Althan Mihály főispántól ígéretet kapott az előzetes r " 2 Memorabilia Praep. Türj. pp. 84—86. ^Csornai pr. lt. f. 123. no. 2., 10., f. 142. no. 14. — Memorabilia Praep. Türj. pp. 111—120.
