Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785

gedve, mert a prépostság jogait igazoló okiratok hiánya miatt nagyobb eredményre úgysem számíthatott."'

79 A hiányzó oklevelek pótlására többször is tett lépéseket. A Szegedy-féle perben ítélkező kancellártól azt kérte, hogy a királynál szorgalmazza az általa kért oklevélmásolatok kiadását. 1729-ben pozsonyi megbízottja, Závodszky János kutatott a vitenyédi erdőre, a horpácsi prépostságra és a türjei határleírásokra vonatkozó oklevelek után. Kérésére 1731-ben Erdődi Pálffy Miklós nádor a vasvári káptalannak utasítást adott, hogy a levéltárában található és Türjére vonatkozó oklevelekről adjon ki másolatokat Pintár prépost részére.

580 Az egyébként erélyes és szigorú prépost jobbágyaival emberségesen bánt. Ennek hírére több esetben is szöktek hozzá más uradalmak jobbágyai. A Galántai Eszterházy család jobbágyai közül 1708-ban Turner György és Turner András, 1710-ben Ledner Márton bognár, 1717-ben pedig Compaur Tamás költözött át Türjére. 1732-ben Eszterházy Pál Antal azzal vádolta Pintár prépostot, hogy a korábban hozzá szökött, de később bírói eljárás útján régi gazdájához visszavitt Pessenlechner Márton jobbágy szőlőjét, távozása után a prépost magának foglalta le.

581 Az 1725-ben első ízben kivetett végvári adóba a türjei prépostságnak évi 12 forintot kellett befizetnie. Erről a kötelezettségről gróf Eszterházy Imre esztergomi érsek 1726. április 21-én értesítette a prépostot. Az eredetileg öt évre szóló adót 1730-ban újabb öt évre meghosszabbították.

582 Pintár Adalbert tizenhárom évi préposti kormányzásának legjelentősebb eredménye az volt, hogy a sok viszontagság és a háborús rombolások következtében elpusztult monostor és prépostház helyébe felépítette a teljesen új és még napjainkban is meglévő türjei rendházat. 1724-ben fogott hozzá és a falak külső bevakolásának kivételével még halála előtt sikerült befejeznie. Büszke is volt rá nagyon. Az épület, nagyságát és fekvését tekintve, semmiben sem maradt el a perneggi rezidencia mögött, s némi túlzással úgy vélte, hogy a magyarországi püspöki székhelyeket is felülmúlja. 1725-ben a város főterén, a préposti rezidencia előtt, háromszög alaprajzú szoborcsoportot állíttatott. Az egyik oldalon a Tanchelmet lábbal taposó Szent Norbert szobra állott, kezében szentségmutató és érseki kereszt. Latin szövegű felirata magyarul így hangzik: „Szent Norbert, a szentséggyalázó eretnekség legyőzője, könyörögj, hogy országunktól távol legyen a dögvész, az ínség és a háború". A másik oldalt Boldog Adorján és Boldog Jakab rendi vértanúk 579 Csornai pr. lt. 116. cs. 1., 4., 5. sz. — A pereskedés később, 1743-ban és 1769-ben ismét kiújult a türjei prépostok és Szegedy Ferenc, majd pedig fia, Szegedy Ignác között. 580 Csornai pr. lt. 116. cs. 6., 10. sz. 581 Csornai pr. lt. 116. cs. 9. sz. 582 Csornai pr. lt. 116. cs. 2. sz. — III. Károly magyar király a végvárak fenntartására már 1719-ben követelte a hozzájárulást a magyar katolikus papságtól, de ezt akkor megtagadták. 1725-ben azonban a király kérésére a pápa öt évre engedélyezte az egyháziaknak ilyen célból való megadóztatását. Ezt az engedélyt azután öt évenként megújították egészen 1768-ig, amikor Mária Terézia 1769. szeptember 2-i rendeletével véglegesen szabályozta a végvári adók befizetését. — KRÜGER A.: Az alapítvány. Magyar Kultúra. 1916. p. 117.