Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Németh József: Művelődés és irodalom Zala megyében a XVIII-XIX. század fordulóján
badságharcát, társadalmi gondolkodásának megújulását a XVIII. század előkészítette, érthetetlen lenne a magyar felvilágosultak és szabadkőművesek, szellemi elitünk tevékenysége nélkül. 80 1790 körül a reformelképzelések alakulásában is, különösen kezdeti fokon, részük volt a páholyoknak. Itt rendszeresen találkozott egy-egy város, két-három megye nemességének, polgárságának színe-java. Sorra vették a legfontosabb társadalmi, politikai kérdéseket, segítették az egységes álláspont kialakulását. Alighanem ma is helytállóak Szekfű Gyula szavai: „Egészében véve a szabadkőművesség az új szellemű Magyarország kialakulásának egyik legfőbb tényezője volt, s a legelső, mely már elég helyzeti energiát gyűjtött magába, hogy hozzákezdhessen a régi életformák megváltoztatásához". 81 Mégis, a szabadkőművesség történetének kutatása számos nehézségbe ütközik. Társaságukat mindig mesterséges homály övezte, tagjai titoktartást fogadtak, tevékenységüket, nézeteiket a kívülálló számára nehezen megfejthető jelképek mögé rejtették. 1794—96 körül a zalai szabadkőművesek egy része a Martinovics-mozgalommal való kapcsolat gyanújába került, irataikat, leveleiket elégették. Elsősorban Abafi Lajos alapvető monográfiáiból állíthatjuk össze a zalai szabadkőművesek névsorát, következtethetünk tevékenységük egy részére. 82 E szerint legrégebben, még 1775-ben Varasdon lett páholytag Mlinarics Lajos későbbi alispán és Somsich Lázár, későbbi diétái követ. 1783-ban ugyanitt Althan János (később főispán) és Spissich János (később alispán) nyert felvételt. 1784-ben Hertelendy Mihály, Inkey Imre birtokosok és Laky István plébános, ugyanekkor Monyorókenóken Inkey Károly is. 1789-ben Pesten Nagyváthy János, 1790-ben Szapáry Péter, ez idő tájt Bécsben Festetics György is. Horváth Ádámot és a megyében birtokos Sárközi Istvánt 1789ben Pesten fogadták be. Valószínű, hogy ekkoriban lett szabadkőműves Babocsay József, későbbi kanizsai orvos is. A 90-es évek legelején a varasdi páholy áttelepült Egerszegre, A jó tanácshoz néven működött. A jelvényeket kalandos módon Horváth Ádám menekítette át. Érdemes részletesebben is megismerkednünk a páholy tagjaival, mivel névsoruk nemcsak Horváth szellemi környezetéről tanúskodik, hanem megmagyarázza azt is, hogy Zala vármegye miért tudott ez időben oly rendkívül haladó szerepet betölteni. Arra is feleletet kapunk, hogy jó negyedszázad múlva, amikor Horváth ellen versei miatt császári parancsra vizsgálat indult, miért mentették ki őt a megyei tisztségviselők. A zalaegerszegi páholy tagjai voltak: Spissich János alispán, Althan Mihály János főispán, Mlinarics Lajos másodalispán, Inkey Imre táblabíró, 80 L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX. században. Bp. 1977. 13. 1. 81 Hóman Bálnt és Szekfü Gyula: Magyar történet. V. Bp. 1936. 32. 1. 82 Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Bp. 1900.
