Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Németh József: Művelődés és irodalom Zala megyében a XVIII-XIX. század fordulóján

( előző század óta folyamatosan fennállt, a sümegi ferenceseké volt.

46 A török harcok elmúltával is az ő szerzetük telepedett először Búcsúszentlászlóra, majd Nagykanizsára, Keszthelyre,

47 de rendjük jellegénél fogva nem elsősorban a szellemi tudományokkal foglalkoztak, noha az 1800-as évek elejéig ők tanítottak a keszthelyi gimnáziumban. Külön vizsgálatot érdemelne azonban a — jobbára névtelen — ferencesek képzőművészeti tevékenysége Búcsúszentlászlón is, Nagykanizsán is. Tihanyba, Zalaapátiba a bencések térnek vissza,

48 évtizedekig a hovatartozás vitája és a kolostorépítés gondja foglalja le szinte minden energiájukat. Hiteleshelyi szerepüket visszanyerve közigazgatási feladatot is ellátnak. Talán csak Vajda Sámuel tihanyi apát számít kivételnek, akinek megjelent néhány vallásos témájú kötete, verseket írt, jó barátságban élt a Balatonfüreden lakó Horváth Ádámmal is.

49 Nagykapornokon a bencések, Türjén a premontreiek szerzik vissza birtokaikat,

50 az itt élő kevés szerzetes feladata inkább a gazdálkodás irányítása és lelkipásztorkodás, a plébánia vezetése. Igaz, hogy Rajnis József 1806-tól 1812-ben bekövetkezett haláláig Zalában, (Türjén, Zalaapátiban és Keszthelyen) élt. De ekkor már a hajdani lobbanékony vitatkozó, a magyar verselés egyik megújítója fáradt, hetvenhez közeledő, beteg ember, Vergilius Georgiconjának fordításán dolgozik. Nagykanizsán csak a gimnáziumi tanításhoz szükséges néhány piarista atya élt, a rend szokása szerint főleg 1—3 évre ide helyezett fiatalok, akik jelentősebb szerephez az ország szellemi életében csak ritkán jutottak. Ha igen, majd csak a városból elkerülésük után. Pl. még bölcseleti tanulmányainak befejezése előtt 1768—69-ben itt volt próbaidős tanár Simái Kristóf, a magyar drámatörténet jelentős alakja, 1771—72 Bolla Márton, később neves történész.

51 A plébániák számának növekedése is szükségessé tette a papképzés bővítését, színvonalának növelését. A világi papok felkészítése a püspöki székhelyeken működő szemináriumokban (a szerzeteseké valamelyik kolostorban) történt. Zala nagy része a veszprémi, délnyugati kisebb területe a zágrábi egyházmegye része volt. Mária Terézia 1777-ben létrehozta a szombathelyi egyházmegyét, ide tartozott megyénk nyugati fele. Bíró Márton és utódai Veszprémben nagy gondot fordítottak a lelkészek tanítására, e törekvéshez csatlakozott az új egyházmegye nagyműveltségű, messzire tekintő megszer46 Takács Ince : Ferencesek a Veszprémi Egyházmegye területén, Kézirat, Zm. Levéltár. 47 Búcsúszentlászlón a ferenceséknek nem volt előzménye, Nagykanizsán a török idők előtt is éltek, de a XVIII. század elején teljesen új kolostort építettek. Keszthelyen a XVI—XVII. században várként használt kolostor-maradványokat építették újjá. 48

Mindkettőről alapos monográfia készült: Sörös Pongrác: A Tihanyi apátság története. Második korszak, Bp. 1911. Füssy Tamás: a Zalavári apátság története, Bp. 1902. i9 Vajdáról részletesen: Sörös Pongrác i. m. 50

Nagyfalusy József: A Kapornaki Apátság története I. Kalocsa, 1941. Türjéról részletesebb feldolgozással nem rendelkezünk. 51 Róluk: Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Szerfk.: Balanyi György. Bp. 1942.