Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Bilkei Irén: Adatok a középkori és kora-újkori egyetemjárás és litterátus műveltség történetéhez Zalában
A közigazgatási tisztségekkel szorosan összefüggő gazdasági-igazgatási munkakörök nagy részét is a litteratusok töltötték be a XVI. században.' 55 A legtöbb közöttük a várnagy és a gazdatiszt (eastellanus és provisor). 46 íródeákként néhányan személyes szolgálatot teljesítettek. Közülük a legismertebb a sok kapornaki oklevélben előforduló Martonfalvay Imre, aki irodalmi művekből ismert, mint Török Bálint íródeákja. 47 Zala megye főispáni tisztét is betöltő alsólendvai Bánffy László titkára (secretarius) volt Szerdahelyi Péter, aki valószínűleg a főispán familiárisai közül került ki. Kevés konkrét adat van Zalából arra, hogy a deákok mikor és milyen tanítói funkciókat láttak el. Az, hogy a középkori Zalában szervezett iskola alig volt, mint fentebb említettem, ismert tény. 48 Az iskolaszerű oktatás valószínűleg a két hiteleshelyhez kapcsolódott írásbeli és alapvető jogi ismeretek oktatására koncentrálódott a gyakorlati élet szükségleteinek megfelelően. 49 Emellett — mint ez általánosan szokás volt — igazi jelentősége a magánoktatásnak volt, amire a már többször szóba került alsólendvai Bánffy család lehet Zalában a példa. A névsorban is szereplő protestáns Zuhodoly András deák más források tanúsága szerint az 1550—60-es években Bánffy István gyermekeinek tanítója volt. 50 Mondanivalómat az alábbiak szerint kísérelem meg összegezni. Tény, hogy a középkori Zalában nem volt nagyobb hatósugarú művelődési centrum. 51 Sem főúri udvar, püspöki székhely, kolostor vagy szabad királyi város aminek a környezetében élénk szellemi élet alakulhatott volna ki. Kivétel talán csak a Bánffy család alsólendvai birtoka, mint arra az előbbiekben látható volt néhány példa. A fentebb ismertetett magisterek, litteratusok, nótáriusok léte alapján azonban joggal feltételezhető egy, szellemi munkával hivatásszerűen foglalkozó réteg, amely megfelel a mai értelmiség kategóriának. A külföldi egyetemeken tanult zalaiak részleges összegyűjtése, bár mint a fentiekben utaltam rá, számszerű összehasonlításokra nem kifejezetten alkalmas, mégis több tanulsággal szolgálhat. A külföldi egyetemek anyakönyveiből már sokan és sokféle szempont szerint gyűjtöttek és rendszerezték a magyar hallgatókat. Elég itt csak utalni a legteljesebb és legalaposabb munkára, amelyben az erdélyi akademitákat tár45 Jakó Zs.: Az erdélyi értelmiség kialakulásának kezdetei, in írás, könyv, értelmiség (Bukarest, 1976.) 20—24. 40 Például a névsorban Baranyai Imre, Domhrói Tamás, Gerdiniies István, Hetyey János, Isebori János, Miksics Lukács, Somogyvári Péter. 47 Legutóbb: Török Bálint deákjának, Martonfalvay Imrének naplótöredéke (1555) és emlékiratai (1585) A magyar nyelvtörténet forrásai I. (Bp., 1986.) 48 Mészáros I.: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996—1948. Általánosan képző középiskolák. (Bp., 1988.) — a legújabb összefoglalás sem ismer zalai adatokat. 49 Miklósy Z. : Hiteles hely és iskola a középkorban. Levéltári közlemények 18—19, 1940—41, 170—178 — Bonis Gy.: Középkori jogunk elemei (Bp., 1972.) 158. 50 Kotnyek I.: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. ZGy 9., 1978. 13. 51 Németh 1978. 47—58. 52 Tonk 1979. — Szabó M.: Erdélyi diákok külföldi egyetemjárása a XVI—XVIII. században. Művelődéstörténeti Tanulmányok (Bukarest, 1980.) 152—168.
