Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Megyeri Anna: Egy kisvárosi fényképész, Serényi Árpád (1897—1941)

tem el pankromatikus anyagokkal, gyenge szűrővel.) A helyes világítás sem utolsó dolog, de végül az előhívásnál is meg kell nézni, hogy milyen hívót használunk. Hidrochinon-félekkel soha nem érünk célt! Ha ezt mind szem előtt tartjuk, nem igen találunk dolgot a retus pult elé tett negatívon, egy kis pontozás az egész, a formák, ráncok olyan lágyak, hogy nem is kell bántani. Jól mondta egyik neves kartársam, hogy a vidéki műtermek vasárnap délutáni publikuma nem nagyon érti ezt meg, mégis azt mondom, minden a megszokástól függ. Viajon mit szóltak volna nagyanyáink a mostani modern irányzatú képekhez — ha látták volna. Nem is olyan régen, jött hozzám egy gazdalegény s a kirakatomban levő markáns arcú retustalan brómolajképre mutat, hogy ilyet szeretne... Nem is egyszer fordult elő már az, hogy a megrendelő azt mondotta: „Csak szép legyen, nem baj, ha nem is hasonlítok." Nos, próbálnánk ennek retustalan képet kiadni. Az ember háta ilyenkor borsódzik, de végeredményben a rendelő fizet. A negatívot aztán tanulómra bízom, szabad keze van a retus „elvégzéséhez". Mikor jön a megrendelő a képért, hálából és az örömtől művésznek titulál. Mi vidékiek — kiket igen sok pesti 'kartárs nagyon lekicsinyel (tisztelet a kivételnek) — mi is iparkodunk haladni és nevelni a publikumot a modern irányt illetőleg. Igaz, elismerést inkább külföldi mesterektől és hálás hozzáértő publikumtól kapunk csak, ahonnan kellene, onnan elmarad, mégis ambícióval összetartva haladunk göröngyös utainkon, s jelszavunk „előre!"

62 Gyermeke nem lévén, szívesen foglalkozott fiatalokkal. 1927 és 1940 között 8 tanoncot foglalkoztatott.

63 Az iparos ifjakat tömörítő 80. Csány cserkészcsapat tisztjeként rendszeresen vezetett foglalkozásokat. Az 1933-as gödöllői Jamboree-n több, mint 2000 felvételt készített. 1937-ben bábcsoportot szervezett a gyerekekkel. A bábokat és a magyaros díszű paravánt a cserkészek készítették. Három rövid darabot tanultak meg, köztük Arany János Fülemüléjét. Kisiskolásoknak és nyári cserkésztáborozásokon mutatták be nagy sikerrel.

64 Sok elfoglaltsága mellett eszperantóul is megtanult. Szinte a világ minden táján voltak levelezőpartnerei. Bélyegeket cserélt, ajándékba zalai tájképeit küldte. Szerényen élt, vagyont nem gyűjtött, minden felesleges pénzét fényképeire költötte.

65 Sok külföldi kiállításra elküldte munkáit, mint olvashattuk, fájlalta is, hogy idegenben több elismerést kapott, mint hazájában. Valóban, kortársai közül sokakat díjaztak külföldi kiállításokon, folyóiratok közölték képeiket. Ez a siker az akkor szinte mindenütt meglevő, a néprajzi jellegű fotográfiák iránti érdeklődésnek köszönhető. Serényi Árpád harmincas években készített néprajzi tárgyú fotóin a kor ízlésének megfelelően az idilli falut, az öntudatos, szorgalmas földművest óhajtotta megörökíteni. Felvételein szívesen alkalmazott lágy tónusokat. 1930 táján vita dúlt a fotográfusok között a fényképészet régi és új stílusáról. A kontúrokat ellágyító, festői ábrázolásmóddal szemben az új stílus hívei a len02 MF 1933. jún., 9. p. 63 ZML Zalaegerszegi Ipartestület, 1930—1942. évi mester szerinti tanoncnyilvántartás. 2. köt. 6. p. «ZmU 1937. máj. 22. 2. p. 65 Lásd 1. jegyzet.