Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár László: Betyárok Zalában

A betyárok — megállapításom szerint — némi helyismerettel is rendelkeztek. Erre enged következtetni az a tény is, hogy az összecsapás után nem vaktában indultak el, hanem Letenye irányába. Tehát arra, amerről jöttek, illetve amerre hamar búvóhelyhez, illetve más megyébe jutottak. Talán már korábban is jártak ezen a vidéken, vagy valamelyiküknek erre éltek rokonai, ismerősei? Ismét néhány nyitva hagyott kérdés, melyekre a korábban nyitva hagyott kérdésekhez hasonlóan jelen dolgozat keretében, kielégítő forrásanyag hiányában megnyugtató választ adni nem tudunk, de ezek a lényeget végül is nem érintik. A pördeföldi történések idején újra virágkorát élte a betyárvilág. A nép pedig a szabadságharc leverését követő terror és az azt követő elnyomás évei alatt rokonszenvvel figyelte tetteiket és — ahogy tudta •— segítette is őket. Persze a betyárok többsége nem az osztrák neoabszolutizmus ellen harcolt, és nem csak a gazdagok vagyonához nyúlt, hanem közönséges útonállóként elvette a szegényektől is, amire szüksége volt, vagy megtetszett neki. Voltak köztük — ezt el kell ismerni —, akik nem nyúltak a szegényekéhez, hanem ahol tudtak még segítettek is, de a többség nem válogatott. Hogy a módosabbakat — ispánokat, bérlőket, plébánosokat stb. — fosztották ki, annak legtöbbször számítás — náluk jobban remélhettek pénzt és természetbeni javakat, ruhát, ételt, stb. — néha bosszú volt az oka. Érthető tehát a hatalom igyekezete, hogy ezektől a nemkívánatos elemektől — akik egyrészt a politikai biztonságot, másrészt a közbiztonságot súlyosan veszélyeztették —, megszabaduljanak, bármi áron. Ezért a pandúrok mellett, akik rosszul felfegyverzett — néha saját civil ruhájukban járó •— rendfenntartók voltak, a csendőrséget is és helyenként a katonaságot is bevetették ellenük. Elrettentésül kemény •— néha könyörtelen — ítéleteket hoztak; hosszú börtönbüntetéseket szabtak ki, de gyakori volt a halálos ítélet is. A kivégzéseket nyilvánosan hajtották végre, okulásul a népnek. Ez lett a sorsa Patkó Jancsinak is.