Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Gyimesi Endre: A Zala megyei nyomdászat kezdetei.
des tevékenysége alatt. 121 (6. és 7. ábra). (Kalandos életének, nyomdászi működésének ismertetése szétfeszítené jelen tanulmány kereteit.) Itt most csak az eddig előkerült kiadványai jegyzékének közzétételére vállalkozhatunk. (1. számú melléklet). 122 Csak a teljesség kedvéért kell röviden megemlékeznünk a vármegyei nyomda másik nagykanizsai vetélytársáról a Wajdits családról. 123 Mint már korábban említettem — bár nem kap engedélyt — Wajdits János megtartja a nyomdáját, s alkalmanként használja is. Fia sem mond le arról, hogy legális nyomdatulajdonos legyen. Fáradozásaikat az évtized végén siker koronázza. Wajdits József 1860-ban beadott kérvénye meghallgatást talál, s a következő év januárjától üzembe helyezheti nyomdáját, s mivel kedvező anyagi kondíciókkal rendelkezik, hamarosan vállalkozásokba is kezd. (Nevéhez fűződik az első igazán hosszú életű zalai lap, a Zala—Somogyi Közlöny megjelentetése.) 124 A Wajdits család fél évszázados tevékenységének elemzése azonban már kívül esik jelenlegi témakörünkön. Összefoglalóan megállapítható, hogy Zalában nyomdaiparról a XIX. század első felében nem beszélhetünk. A vármegye egyetlen nyomdája szinte kizárólag hivatalos nyomtatványok előállításával foglalkozik. Ennek oka, hogy az itt dolgozó nyomdászok privilégiuma csupán ezen nyomtatványok előállítására szól. Minden ettől eltérő kísérletet a Helytartótanács szigorúan megtorol. A reformküzdelmek élén haladó értelmiség többször minősíti törvénytelennek a korlátozó szabályokat — eredményt mégsem tud elérni. Legjelentősebb szellemi termékeiket jórészt megyén kívüli nyomdában — vagy titokban kell kinyomtatniuk. A nyomdászat Zala megyében csak a század második felében — indul jelentősebb fejlődésnek — ekkor jelennek meg az egymással vetélkedő egyre nagyobb technikai szinten álló vállalkozások, s indulnak útjukra az első folyóiratok. Az, hogy a zalai nyomdászat Keszthelyen földesúri támogatással indult meg, s a tulajdonképpeni kapitalista, polgári jellegű nyomda csak az 1848-as forradalom után jött létre Nagykanizsán — mutatja: a megye annak ellenére, hogy a reformkorban a politika élvonalában volt, gazdaságilag a kapitalizmus perifériájára szorult. Ez különösen vonatkozik a megyeszékhelyre, ahol a működő fióknyomdák csupán a közigazgatás szükségleteit elégítették ki. A város fejletlenségét mutatja, hogy — mivel a nyomdatulajdonosok a század első évtizedeiben nem helybeli lakosok — nyomdász nem játszott a város iparos társadalmában jelentősebb szerepet. Bár az első zalai nyomdák sem ipar — sem művelődéstörténeti szempontból nem országos jelentőségűek, mégis fontos adalékokkal szolgálnak a régió ^'Ismereteink szerint Markhrerter Jakab nyomdája 1850-től 1864-ig állt fenn Nagykanizsán. (Lásd még a 116. számú jegyzet). 122 Markbreiter Jakab tevékenységéről lásd bővebben FOKI i. m. és Simonffy Emil: Vándorszínészek Nagykanizsán 1854-ben. Életünk 1966. 2. sz. 88—93. p. m Róla is részletesen ír: FOKI i. m. m A Markbreiter által kiadott Dunántúli Társadalmi Közlöny és Közhasznú Ismeretek Tára című valamivel korábban indul (1861.), de alig több mint egy évet ér meg. Szintén korábban indul a Balaton-Füredi Napló, de ez hasonlóan rövid életű, s csak egyes számait nyomja Markbreiter.
