Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Gyimesi Endre: A Zala megyei nyomdászat kezdetei.
nyomdával kapcsolatban nem őrzött meg részletes adatokat. Ennek oka a becsüt készítők hozzá nem értése lehetett. (Ezért maradhatott ki az első összeírásból is.) A megállapított 500 forint érték nagyon alacsony, inkább csak a készletekre vonatkozhat — hiszen az üzemet magát Strohmayer 1842-ben 3000 váltó forintért vásárolta Szammertől. (Feltételezhető továbbá, hogy a nyomdával a későbbiekben azért nem foglalkozik a bíróság, mert Szammer Alajos igazolja az özvegynek, hogy a vásárlásban szülei közreműködtek.) Igy nincs mód arra, hogy részletesen megismerkedhessünk annak felszereltségével. A nyomda tulajdonosa halálával nem szűnik meg. A szerződéseket teljesíteni kell, a családnak meg kell élnie. 1855-ben a nyomdatermékek az özvegy nevén jelennek meg, Strohmayer Rozália impresszummal. 109 Az üzemet azonban valójában a kicsi gyermekeit nevelő tulajdonos helyett a fiatal segéd Tahy Gyula vezeti. A fiatal özvegy (Szabó Rozália férje halálakor 28 éves) és a nála öt évvel még ifjabb segéd érdekkapcsolatából hamarosan házasság lesz. 110 Tahy Gyula 1857. június 27-én szerzi meg iparengedélyét. Ettől kezdve a „Strohmayer-nyomda" az ő nevén működik tovább. Tahy Gyula tevékenységének részletes elemzése már nem tárgya ennek a tanulmánynak. 111 Nem sokáig vezeti a nyomdát. 1863-ban ő is meghal. Felesége ekkor felveszi a Tahy Rozália nevet, s több mint négy évtizedig egyedül tulajdonosként vezeti a nyomdát. Ez később Kakas Ágoston kezére kerül, aki egészen az 1940-es évek második feléig, az államosításig működteti. A Szammer Alajos által alapított zalaegerszegi fióknyomda tehát kevés tulajdonossal — állandó technikai fejlesztésekkel — közel 120 évig egyfolytában üzemel. (Helye sokáig a Strohmayer által épített Nagy-Csapó utcai ház. A század végén az Arany Bárány Szálló megépítése után annak épületébe helyezi át tulajdonosa Tahy Rozália.) Mint láttuk Zala megye reformszárnyának vezetői a XVIII. század végétől folyamatosan mindent elkövetnek a sajtószabadság kivívása érdekében. A szabadságharc győzelme ledönti a korlátokat. „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti." — mondja ki a Kossuth Lajos és Szemere Bertalan által szövegezett új sajtótörvény. 112 Megszűnik tehát a cenzúra, megszűnik az engedélyeztetés — mégsem szaporodnak gombamódra a nyomdák. Ennek oka, hogy a nyomdaalapításhoz kauciót (készpénz biztosítékot) kell letenni. Ez pedig a tőkeszegény megyékben nem teszi lehetővé a vállalkozásokat még annak ellenére sem, hogy néhány nyomtatványtípus iránt ekkor igen nagy a kereslet (pl. röpiratok, kották stb.). így is a forradalom és szabadságharc időszakában 53 városban 82 nyomda működik. 113 Zala 109 Pl. Jegyzéke azon gyümölcsfáknak, mellyek Oszterhueber Péter kertjében és faiskolájában Sümegrendeken Zalamegyében míveltetnek és jutányos áron eladatnak (8. r. 13. 1.) Zalaegerszeg, 1855. 1855. Ny. Strohmayer Rozáliánál. 110 ZML IV. 435. Zala vármegye felekezeti anyakönyvi másodpéldányainak levéltári gyűjteménye. Zalaegerszegi róm. katolikus anyakönyvek. Házasságkötések 1856. január 28. 111 Tahy Gyula: zalaegerszegi nyomdájával kapcsolatban lásd: FOKI Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez 1860—1900. (Ugyanebben a kötetben) Megjegyezni kívánom, hogy NÓVÁK László i. m. adatai Tahyval kapcsolatban — mint ahogy ez tanulmányomból is kiderül nem helytállóak. 112 1848. XVIII. t. c. 11:1 FÜLÖP 1974. i. m. 228. p.
