Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Gyimesi Endre: A Zala megyei nyomdászat kezdetei.

dáját pedig zár alá veszik.

55 Perger Ferenc csődbe megy. 1840-ben eladja nyomdáját, s elköltözik Szombathelyről. (Működésének utolsó éveiben zalai kapcsolata csupán csak annyi, hogy teljesít néhány egyedi megrendelést).

50 Perger Sándor útja Somogyba vezet. A zalaegerszegi íióknyomda berendezéseit viszi magával, s három évig dolgozik Kaposváron. Munkájával kapcsolatban ugyanazok a gondok merülnek fel, mint Zalaegerszegen, így 1836ban tovább kell állnia.

57 Tolna megyében, Szekszárdon telepedik le. Innen van az egyetlen adatom a volt zalaegerszegi nyomda felszereltségével kapcsolatban. 1836 nyarán Tolna vármegye a következőképpen rögzíti Szekszárd első nyomdájának felszerelési tárgyait: 2 db jó állapotú vassajtó, 3000 pengő forint értékű legújabb szerű betűk, a gépek 1700 pengőforint értékűek.

58 A felszerelés persze felújításra szorul, hiszen jó részét valószínűleg még Festetics György kívánságára Perger Ferenc vásárolta 1816-ban. Ügy látszik Perger Sándor Szekszárdon végre otthonra lel. Üzleti számításait is megtalálja. Nyomdája a 40-es években a haladó reformpolitika szolgálatában dolgozik. Betiltást kockáztatva nyomtatja ki a tolnai védegylet alapszabályát, s az 1848/49-es szabadságharc során is a forradalmi erők mellé áll. 1856-ig él Szekszárdon, ekkor átadja nyomdáját segédjének, Űjfalussy Lajosnak. Ö maga pedig a pécsi Püspöki Liceum nyomdáját veszi bérbe. Itt dolgozik 1858 decemberében bekövetkezett haláláig.

59 SZAMMER ALAJOS ZALAEGERSZEGI FIÖKNYOMDAJA A cenzuraviszonyok rendkívül kedvezőtlenül hatnak a könyvkiadás és nyomdászat fejlődésére még a reformkor időszakában is. A könyv iránti igény azonban erősödik, a nyomdák száma is lassan emelkedik. A harmincas évektől már határozottabb a fejlődés, s nyomdászatunk és könyvkiadásunk a negyvenes évek második felére megközelíti a fejlett európai országok színvonalát. A húszas évek végén azonban még nagyon nehéz körülmények között küzdenek nyomdászaink a megélhetésért. Sajtóik gyakran kihasználatlanul állnak. Féltékenyen őrzik pozícióikat, gyakran ők maguk azok, akik fényt derítenek a titkos, vagy engedély nélküli nyomdák működésére, s nem a Helytartótanács. A művelődés iránti érdeklődés fokozódására élénken reagál a nyomdaipar. Ez az oka annak, hogy míg 1815-ben Perger szinte vetélytárs nélkül szerezhet 55 OL Helytartótanács 15.855/1839; HORVÁTH Tibor Antal: Adatok a szombathelyi lytográfia történetéhez = Dunántúli Szemle 1943. 5—6. sz. 251—52. p., valamint Vas Megyei Lt. Közgy. jgyk. 732/1840. 56 KUNTÁR i. m. 27. p. (Az 1830 és 1840 közötti zalai vonatkozású Perger-nyomtatványok jegyzékét Id.: ULREICH: i. m. 79—88. p. (Például a keszthelyi gimnázium értesítőit 1840-ig Perger nyomtatja.) 57 Somogy Megyei Levéltár Közgy. jgyk. 1835. 3302. sz., illetve alkalmazásáról. Perger Sándor 1832. nov. 7-én kelt levele. 5ÍS

SIPTER Gézáné: Nyomdák és nyomdászok Szekszárdon = Magyar Grafika 27. évf. 1983. 2. sz. 59 Perger Sándor Tolna megyei működésére vonatkozóan lásd bővebben: SIPTER Gézáné: i. m. 63—67. p. és SIPTER Gézáné: Könyvkiadás — könyvnyomtatás Tolna megyében = Tolnai Könyvtáros. 1972. (3. évf.) 3. sz. 3—6. p.