Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából
„életképből") álló „eposz" középpontjában Forintos figurája áll. Kisstílű egyéniségét, alantas szándékait azzal gúnyolja ki a szerző, hogy felruházza a klaszszikus eposzi kellékekkel, hősi pózba állítja, hogy ezzel az ellenpontozással még nyilvánvalóbbá váljon tettének kisszerűsége. Az első három kép még csupán általános bevezetés, az „eposz" érdemi részének a 4—10. képet tekinthetjük, amely a valóságos eseményeket dolgozza fel. (Az utolsó két kép szintén „csak" egy mitologikus látomás a győzelmét ünneplő, de erkölcsileg megsemmisülő ,,főhős"-ről). Az első kép egy sora (a hős elindul „Olcsón szerezni hírnevet magának") nagyon találóan világítja meg a helyzetét, Forintos célját. A második kép a nemest a jobbágytól elválasztó különbségeket sorolja fel. Ennek érdekessége, hogy az adóellenes párt propagandája éppen azzal fenyegette a kisnemességet, hogy ezek a különbségek megszűnnek és a jobbágyok szintjére süllyednek ők is, ha az adót elvállalják. A negyedik kép az adóellenes tábor jelszavaira utal („Nem vesszük az adót szűz nyakunkba!"). „Frakkos"-nak (kaputosnak) az előkelően öltözködő megyei tisztviselői réteget (tulajdonképpen a kisnemesség felett uralkodó középbirtokos „urakat") nevezték, akik (Forintosok szerint) hivatali hatalmukkal visszaélve próbálták ráerőltetni az adózást a szegény nemességre. 31 Az ötödik képben a „szent szabadság" védelmének jelszavával fegyverkeznek a gyűlésre készülő adóellenesek. A 6—9 képben az április 4-i gyűlés egyes mozzanatait dolgozza fel a szerző. A valóságos eseményeket a 6—7. kép szemlélteti, a 8—9. kép túlzás, mert Forintos tábora csupán fenyegetéseivel és zajongásával fojtotta bele a szót Zala liberális vezetőibe, és „csak" lehurrogta az intelligenciát, de verekedésre, fegyverek használatára ezen a gyűlésen ténylegesen nem került sor. A ,,bunkókráciá"-nak a 10. képben leírt békés dorbézolása kissé szintén sántít, mert éppen a győzelem mámorától (no meg jóféle boroktól) leittasult óhídi kisnemesek támadtak rá hazatérőben Deák kehidai kúriájára. Ekkor véres verekedés tört ki a hazafelé vonuló kisnemesek és kehidaiak között, és a támadókat csak több halálos áldozat árán sikerült megfutamítani. 3- Előfordulhat persze, hogy tudatosak a szerző tárgyi melléfogásai, nyilván általánosításra törekedve sűrítette, vonta össze az eseményeket. Erkölcsi hozzáállása, az, hogy az egész ország nyilvánossága előtt mondott ítéletet a nyers erő, a „bunkókrácia" fellépései felett (és költői eszköze) magasan a kor gúnyversei fölé emeli e művét. A megye megingott becsületét a liberális tábor hatalmas méretű korteskedések, hónapokon keresztül dúló pártharcok árán végül is visszaállította. Az 1843. augusztus 31-i közgyűlésen nagyobb tömeget tudott felvonultatni mint a konzervatívok, és a többség most az adózás mellett voksolt. 33 Ennek a közgyűlésnek az eseményeit beszéli el az „Emlék augustus hónapnak 30. és 31-kirül" c. Deák-párti gúnyvers. (Ld. függelék VII. sz.) [Vi Az ismeretlen szerzőjű paszk;u Az adóellenes párt propagandájáról: Molnár: 54—56. p. 32 ZML. Zala vármegye törvényszékének iratai. Büntetőperek 1843: 135. A kehidai vérengzés vizsgálati iratai. 33 Vö. a 22. sz. jegyzettel. 34 A gúnyvers kéziratát (facsimilében és gépelt átiratban egyaránt) Fülöp István közölte (Zala nagy eseményeinek színhelye: Zalaegerszeg, Szabadság tér. In: Göcseji Helikon — honismereti közlemények 1970. 2. sz. 12—14. p.) anélkül azonban, hogy a kézirat lelőhelyét feltüntette volna.
