Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából
ra utal, hogy az alispánok nem tartottak igényt az uralkodó elismerésére, nem a kormányt szolgálják, nem várnak attól jutalmat. Támogatja a vers írója Tuboly Mihály főjegyzőt (aki 1837-től 1849-ig viselte e hivatalt, előtte 1825-től 1837-ig aljegyző volt) és Koppány Ferenc főadószedőt is, bár ez utóbbit elbizakodottnak tartja. A „darutollas kalpagos" főszolgabíró, akivel elégedetlen a szerző, Rumy Károly. Öt 1837-ben választották meg e tisztségre (korábban, 1831-től 1834-ig alszolgabíró volt ugyanebben a járásban), mégpedig valószínűleg rokoni támogatással, mivel ő Csányi László unokahugának volt a férje. Miután azonban hivatali működésével még saját, korábbi választói sem voltak elégedettek, helyette sógorát, Csányi Eleket (László unokaöccsét) jelölték a tisztségre. Rumy ezt megtudva lemondott szándékáról, nem jelöltette magát a főszolgabírói hivatalra, ellenben „szép és nagyszámú nemességet zászló alatt vezetett", hogy meghódítsa a másodalispáni széket. Miután ez természetesen nem sikerült neki, esküdt ellenségévé vált a Csányiaknak, és Kerkápoly egész liberális táborának. Nagyrészt neki „köszönhető", hogy a megye központi járása, a kapornaki (ahol a legtöbb befolyásos vezetője lakott) hosszú évekre pártokra szakadt, aláásva ezzel a megye liberális egységét. 20 A 13—14. vsz.ban a szerző javaslatait olvashatjuk a hivatalok betöltésére. Az említett Dervarits Jánost valóban jelölték a főszolgabírói posztra, de helyette végül Csányi Eleket választották meg. Az alszolgabírói hivatalra jelölték a szerző által említett Koltay Lajost, Inkey Kázmért és Séllyey Lászlót, de közülük csak Inkey Kázmért (a főbíró Csányi Elek leendő sógorát!) választották meg. A 15—16. vsz-ban erős kifejezésekkel, durván gyalázott Bessenyei Barnabás 1831-től 1837-ig esküdt, utána alszolgabíró volt a kapornaki járásban. Miután elveszítette választói rokonszenvét, 1840-ben „önként" lemondott (nem kívánta magát ismét jelöltetni), de alig egy év múlva, 1841 júliusában feltámadt már benne a hivatal utáni vágy, és leánya keresztapját, Csányi Lászlót próbálta rávenni, hogy vesse latba befolyását megválasztása érdekében, ám Csányi nem állt kötélnek. 21 Az utolsó 3 strófa Chinorányi József, gyámi szolgabírót (akit a főispán nevezett ki) gyalázza némi antiszemita éllel. (Chinorányit egyébként 1840-ben alszolgabírónak jelölték, de nem választották meg.) 1843-ban, alig egy évtizednyi töretlen, felfelé ívelő fejlődés után váratlanul leáldozott Zalában a liberális párt szerencsecsillaga. Megsokszorozódva, felerősödve törtek a felszínre mindazok az ellentétek, amelyek a liberális párt uralma alatt a megyében felhalmozódtak. A rendkívül heves és véres áldozatokat követelő összecsapás ürügyéül a nemesi adózás bevezetésének kérdése szolgált. Ugyanakkor mindenki tudta, hogy itt igazában másról volt szó: a kormánykörök Deák Ferenc, Hertelendy Károly konzervatív tábora pedig a liberális párt megbuktatására kívánták felhasználni a kisnemesség adóellenes mozgalmát. A liberális tábor (hogy elejét vegye a gyanúsításoknak) nem kívánt hatalmával visszaélni, agitációját egészen szűk körben végezte csak. Nem így a konzervatívok, akik maguk mögött tudva a kormánykörök erkölcsi, és a klérus anyagi támogatását, nagy választói tömeget mozgósítottak a nemesi adó30 ZML. Kgy. jkv. 1840:2281.; Molnár 53. p. 21 OL H 103. 21. cs. Bessenyei Barnabás Csányi Lászlónak. Szent-Mihály, 1841. július 31.
