Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Király Ferenc: Könyv és olvasója Keszthelyen a 19. század első felében

könyveket 1842-ben bekötve 26, ill. 40 krajcárra becsülték Keszthelyen, a gimnazisták tankönyvei drágák voltak, mivel áruk rendszerint meghaladta az egy Ft-ot. A tankönyvek megvétele problémát okozhatott a szülőknek. A városi iskoláknál az oktatás színvonala, az igényesség is teremthetett nehéz helyzetet, mivel „elejénten mindjárt annyi drága könyveknek és íróeszközöknek megszerzésére kéntelenítettnek (ti. a szülők), melly költségeskedést nem bírhatván többnyire gyermekeiket a nemzeti iskolából vissza kell tartaniuk. . ,"

55 Az Egyetemi Nyomdából származó könyveknél a városi és a falusi vásárlók arányát meg lehet becsülni, mivel az iskolák tananyaga a Ratio Educationisban megfogalmazott elvek szerint városban és falun különböző volt és ennek megfelelően más-más tankönyveket használtak.

50 Keszthelyen 1811—1829 között 4000 olyan elemi iskolai tankönyvet (ábécék és olvasókönyvek) rendeltek az Egyetemi Nyomdából, melyeknél egyértelműen megállapítható, hogy melyik iskolatípus számára készültek, mivel a cím mellett szerepel a falusi vagy a városi használatra utaló jelző (pl. falusi ábécé, városi olvasókönyv, normális ábécé stb.) (1. 14. tábla). Falusi iskoláskönyv 2680 darab (67%). A falun használt tankönyvek tényleges aránya a 67%-nál valamivel kisebb lehetett, mivel a hittan-, a számtan- és a helyesírás könyvek többségét, tehát azokat a kiadványokat, amelyeknél a használati helyre utaló megkülönböztető jelző hiányzik, városon vették meg. A 2. Ratio Educationis a városi iskolák tankönyvei közé sorolja az évi 40—50 példányban Keszthelyen eladott „bibliai történeteket" és az „úgynevezett nagyobb katekizmust" is. Pontosan megvonni a falu és a város közötti határvonalat azonban nem lehet, mert az iskolai könyvek egy részét mindkét helyen használhatták (pl. a ,,számvetés"-t). A tantervi előírásokkal ellentétben helyi szokások is befolyásolhatták a tankönyvek vásárlását. A „falusinak" nevezett ábécés- és olvasókönyvek alkotják az elemi iskolai kiadványok 43%-át. Többségük, 2600 db ábécéskönyv, melyeknek 96%-a magyar és 6%-a német nyelvű. Az olvasókönyvekből falun egészen kis számban rendeltek, száz ábécéskönyvre három jutott ebből a kiadványból, amiből arra következtethetünk, hogy a falusi iskolákban az írás és az olvasás megalapozásánál nem juthattak tovább. A városi iskolásoknak több tankönyvre volt szükségük a már említett tantervi előírások következtében. Az 1806-ban kiadott 2. Ratio Educationis a következő tankönyvek használatát írta elő a városi és a nagyobb mezővárosi iskolák számára: ábécés, számtan, olvasás gyakorlására szolgáló, katekizmus (úgynevezett nagyobb), bibliai történetek, latin olvasókönyv, geometria és rajzolás elemei.

57 Többségük („öreg katekizmus", „bibliai történetek", „számvetés", „helyesírás") a keszthelyi könyvrendelésekben megtalálható. Átlagosan évi 20—30 példányban rendeltek belőlük. A „városi" ábécés- és olvasókönyvek aránya jóval kedvezőbb (72%) mint a falun tapasztalt, vagyis az igényesebb oktatás, elsősorban a 2. és a 3. osztályba eljutó tanulóknál, valóban több tankönyvet igényelt. 55 Y. 1821: 83. p. r,G Ratio Educationis 1981, 67., 71. p., 233—240. p. "Ratio Educationis 1981, 240—241. p.