Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Király Ferenc: Könyv és olvasója Keszthelyen a 19. század első felében
gyobb forgalmuk. 10 Az oktatási feltételek hiányosságai miatt az írás-olvasás megtanításában nem érhettek el olyan eredményeket, mint amire lehetőség volt városon. A falusi iskolamesterek jövedelme kisebb volt. Gyakran elvállalták a jegyzőséget és az azzal járó ügyintézés elvonta figyelmüket a tanítástól. 20 Az iskolából kikerülve, a paraszti munka mellett a falusi gyerekeknek alig nyílt lehetőségük ismereteik hasznosítására, ami a felnőttek analfabétizmusában is meglátszik. Az 1880-as népszámlálás idején Zala megye lakosságának 34%-a tudott írni, Keszthelyen az 56%-os aránnyal ennél jóval kedvezőbb a helyzet. Zala a dunántúli megyék közt az utolsó helyen állt az írástudást tekintve. A sorrendben utána következő Somogyban 42% írástudó, míg a másik két szomszéd megyében: Vasban 66% és Veszprémben 67%. Keszthelyhez hasonló arányokat találunk a környező kisvárosokban: Sümegen 51%-ot, Tapolcán és Zalaegerszegen 52%-ot. A dunántúli szabad királyi városokban az írástudók szintje magasabb, a lakosság 60%-át meghaladják. 21 Feltehetően 30—40 évvel korábban, a korszerű népoktatás feltételeinek megteremtése előtt sem volt gyökeresen más a helyzet. Keszthely közvetlen környezetéből kiemelkedett, de a hozzá hasonló dunántúli kisvárosoktól nem sokban különbözhetett. ISKOLAI OKTATÁS, ÍRNI-OLVASNI TUDÁS Az alfabétizáció széles körű elterjedésének helyi korlátaira utal az iskolába járó gyerekek kis száma. Az 1816-ban készített Visitatio canonica Keszthelyen az iskoláskorú (7—12 éves) gyerekek számát 400-ra becsüli, az iskolába járókét 100-ra. 22 Nem ismerjük pontosan a korosztály létszámát a század első felében, de egy 400—500 fő reálisnak tűnik a 6000 lakosú Keszthelyen. Az iskolások száma egy szerény (18%-os) bővülést mutat 1800—1830 között, ami egy viszonylag állandó vagy kevéssé növekvő gyerekszám mellett az írástudók arányának mérsékelt gyarapodását eredményezi (1. 12. tábla). Kedvezőbb eredményt kaphatnánk Keszthelyre nézve, ha figyelmen kívül hagynánk a szőlőhegyre kiköltözöttek gyerekeit és csak a városban élőket vizsgálnánk, mivel a távolság és a téli ruházat hiánya miatt a külső területekről alig jártak be a városi iskolába. 23 A tanulók aránya így is legfeljebb 50% lehetne a 7—12 éves városi iskolásoknál, mert a szőlőhegyi gyerekek száma nem éri el a városban lakókét. 2 '' Az 50% alatt maradó iskolás létszám behatárolja az írást és 19 1. 13. t. § 20 Hersits Sándor alsózsidi nótárius és oskola mester egy kérvényben a következőket írja: „mint nótárius az urasági, a' tiszt urak által reám bízott olyas dolgoknak és parancsolatoknak általam való hiv és szorgalmatos vigben hajtása a' reám bízottakat mái napig is szorgalmatossan teendem". MOL P 274 Iskolaügyek 1825. IV. 16. Ugyanekkor jegyző volt a szántói tanító is. MOL P 274 Iskolaügyek 1828. III. 17. 21 1881. évi népszámlálás I. köt. 245. p., II. köt. 364. p. 22 Keszthely Visitatio canonica, 1816. MOL Ft. 21080 d. 2:1 Az 1816. évi keszthelyi canonica visitatiot idézi Bontz 1896: 276. p. -'< A városi lakosok aránya 1819—1848 között 64%-a volt a szőlőhegyre kitelepülteknek. Schematismus . . . Wespremiensis 1819—1848.
