Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban
mányok folytatásának lehetősége viszont csak három esetben — a Varasdra és Székesfehérvárra távozók esetében — áll fenn. Fontos feladat lenne a gimnázium összes diákja területi hovatartozásának pontos vizsgálata, ami az anyakönyvi adatok rendszeres kigyűjtését kívánná meg. 5 ' 5 Ezeknek az adatoknak a feldolgozását tovább lehetne és kellene finomítani azzal, ha a diákok lakhelyét csak egyszer és nem évente ismétlődve (az elvégzett osztályok számának mértékében) vennénk számba. A KESZTHELYI GIMNÁZIUM Tanulmányunk befejezéseként néhány — a publikált formában rendelkezésre álló — adatsor alapján próbáljuk meg elhelyezni a keszthelyi gimnáziumot a Dunántúl katolikus nagygimnáziumai között. 5 ' Az országrész gimnáziumai között kettőnek, a pécsinek és a pozsonyinak (ami ugyan földrajzilag nem tartozik a Dunántúlhoz, de a város nagyságrendje és fekvése miatt jobb viszonyítási alapnak tűnt Budánál) a vizsgált időszakban 400 felett van a tanulói száma. A legtöbb dunántúli iskolának a II. Ratio idején 240 és 300 fő között van diákjaik átlagos létszáma évente, míg három gimnáziumé, a nagykanizsaié, a kaposvárié és a keszthelyié nem éri el a 200 főt. Ez utóbbiak között is a keszthelyié a legalacsonyabb (évi 117), amely az 1840-es évtizedben — amikor a legnagyobb itt a diákok száma — jut egy szintre (120) a jóval később alapított kaposváriéval, ahol ekkor az előző évtizedhez (150) képest csökken az iskolát látogató ifjúság száma. Ha e gimnáziumok tanulóinak átlagos létszámát vesszük 1826 és 1830 között és ezt viszonyítjuk Ludovicus Nagynak a székvárosokra megadott lélekszámaihoz — mint azt már tanulmányunk elején jeleztük — a következő arányszámokat kapjuk: Győr 2,38; Magyaróvár 7,20 (Mosonnál együtt 3,14); Sopron 2,55; Kőszeg 4,80; Szombathely 6,57; Keszthely 1,47; Veszprém 3,03; Nagykanizsa 3,30; Kaposvár 6,08; Pécs 4,30; Székesfehérvár 1,75; Pozsony 1,39; Esztergom 4,27 százalék. E viszonyszámok alapján is 0,9%-ával a keszthelyi a legkisebb gimnázium a Dunántúlon. Ugyanis Pozsony és Székesfehérvár lakosainak száma kiugróan magas az Összevetésben szereplő városok között. 56 Az adatok ilyen szempontú rendezését végezte el Kapiller Imre a nagykanizsai gimnáziumra vonatkozóan KAPILLER 1984. 146—147., a pécsire pedig — de nem a lakhely, hanem születési hely alapján — Kis Alibin KIS 1914. 178. 57 Ezek az iskolák lényegében a evőri tankerület nagygirnnázáuma itt ielentik, ^ földrajzi alapon kihagytuk közülük a bajai, szabadkai és újvidéki, illetve hozzá vettük a pozsonyi és esztergomi nagygimnáziumokat. A tatai iskolára nem találtunk idősoros adatokat, csak azt tudhattuk meg, hogy a tanulók száma 1790-től 1800-ig 150, 1800—1848 között pedig „majdnem mindig több volt a létszám 250-nél" AMBRUSTER 1894. 24. így tehát a következő gimnáziumok éves létszámadatait ismerjük: Győr (1806—1849) ACSAY 1801. 500—501, Mosonmagyaróvár (1806—1849) RAPPENSBERGER 1894, Sopron (1806—1849) HORVÁTH 1895. 42., Kőszeg (1806—1849) PACHER 1895. 141., Szombathely (1808—1849) KÁRPÁTI 1889. 75—76., Veszprém (1806—1849) TÖLCSÉR Y 1895. 244., Nagykanizsa (1806—1849) Értesítő 1895—96. 81—82, Kaposvár (1817—1849) BÉCSI—PRILISANER 1896. 287— 288, Pécs (1815—1849) KIS 1914. 178., Székesfehérvár (1806—1849) WERNER 1896. 70., Komárom (1806—1811) NÉMETH 1894—95. 82, Pozsony (1806—1849) SCHÖNWITZKY 1896, Esztergom (1806—1849) VOJNITS 1895. 340—341.
