Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban

Miként látják e kérdést hipotéziseink szerzői és milyen értékelő következtetést vonnak le belőle? Kornis látva 19. század első fele gimnáziumának hiányosságait, ezek ellenére a modern középosztály kialakulásának egyik eszközeként tartja értéknek, nem annyira az általa átadott tudás minőségére, korszerűségére, hanem a személyiségfejlesztő eredményeire hivatkozva. Nagyon érdekes, bár nehezen megfogható az az érv, amivel ezt alátámasztja: a reformkor közéleti személyiségeit éppen ezek a gimnáziumok bocsátották pályájukra. Fallenbüchl viszont a széles látókörű, korszerű ismereteken alapuló általános műveltségű, de gyakorlati pályákon mozgó polgári középosztály hiányát nem a korszak gimnáziumának tanrendszerén és tananyagán kéri számon, hanem általánosabb történelmi korlátokkal magyarázza ezt a hiányt. Ezek után nézzük meg, mit tudunk alkalmazni a fenti összefüggésekből a mi keszthelyi esetünkre. A kérdés az, hogy e feltételezéseket a keszthelyi adataink alátámasztják-e vagy sem. Természetesen a fenti feltételezések közvetlenül aligha fordíthatóak le egy kisváros iskoláztatása 44 évének százalékaira, hiszen olyan tendenciákat fogalmaznak meg, amelyek országos méretekben, a miénkénél hosszabb időtartam alatt és meghatározott statisztikai esetszám felett vizsgálva tűnhetnek elő. Mégis a fentiekéhez hasonló igénnyel megfogalmazott hipotézisek empirikus igazolása csak egy olyan folyamat révén valósulhat meg, amelynek első lépése a legalsó szint viszonyait veszi elemzés alá, és a további lépések során szintről szintre épülhet fel az összefüggések rendszere. Megvizsgálhatjuk azt, hogy esetünkben is nő-e a nem-nemesek, illetve csökken-e a nemesek gimnáziumi arányszáma. De itt mindjárt hozzá kell tennünk, hogy a keszthelyi társadalomban élő nemesek nagy többségükben birtoktalan, armalista nemesek, akiket foglalkozásuk és életmódjuk tekintetében nem lehet az ún. táblabíró műveltség hordozóinak tekinteni. Ugyanakkor a mezőváros nem-nemes népességéből a bevett történeti kategóriák alapján, első nekifutásra nehezen emelhető ki olyan polgári népesség, amely a fenti értelmű polgári középosztály szerepét prespektivikusan betölthette volna. Ebben a vonatkozásban egyrészt a rendi tagozódást és a foglalkozást kell együttesen figyelembe vennünk, másrészt finomabb, egyénekre szabott elemzési módszereket kell alkalmazni. A családrekonstrukció mellett a háztartás szerkezete, a rokonsági és szomszédsági viszonyok, továbbá a vagyoni rétegződésre, a szakmai szervezeti tagságra, valamint a városi önigazgatási tisztségviselésre vonatkozó adatok, valamint az inventáriumok és leltárak tárgyainak elemzése alapján meghatározható életmód és kulturális típusok adhatnak olyan differenciált összképet, amely alapján a nem egységes iparostársadalomból ki tudjuk választani azt a csoportot, amelynek a gimnáziumhoz való viszonyát elemezve — Keszthelyre nézve — állást foglalhatunk a fenti kérdésben. Az egyszerű statisztikai arányszámokon túl, az előzőekben iskoláztatási stratégiaként megfogalmazott kategória alapján is átgondolva hipotéziseinket, vegyünk például egy olyan esetet, amelyben a diák a gimnázium hat osztályát ismétlés nélkül (feltételezhetően kiváló teljesítménnyel) elvégzi, és feltételezzük, hogy felsőbb tanulmányokkal