Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

I. Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén

núvallomást tettek, tagadták, hogy a vádban szereplő kifejezésekkel élt Csány (pedig mint a felhozott források bizonyítják, valóban ezeket mondta!). Mind barátai, mind eddigi ellenfelei (félretéve sérelmeiket, elvi ellentéteiket) Csány mellé álltak, mert a vád (felségsértés?!) bebizonyosodása halálos ítélettel fenyegette volna. „Kegyes csalásukat" megkönnyítette, hogy a „vallatást" nem kormánytisztviselők, hanem zalai megbízottak: Hertelendy Imre főszolgabíró és Töreky József esküdt végezték. Az egymással egyeztetett vallomások mögött lehetetlen fel nem fedeznünk Deák jószándékú beavatkozását. Többen hivatkoztak például arra, hogy ha Csány bírált is, beszédében az uralkodót és a kormányt mindig megkülönböztette — esetleges perbefogása esetén ez lehetett volna a védekezés alapja. Deák Ferenc nevét és véleményét kéretlenül is a vallomásukba keverték, ezzel is a megyegyűlésen elhangzottak hitelét kívánták alátámasztani. Hivatkoztak a tanúk arra is, hogy ha a közgyűlésen „széksértést" követett volna el Csány. azt a főispánnak azonnal meg kellett volna torolni, de mivel a főispán ilyet nem tett, nem is hangozhattak el a sértő mondatok — ennek igazolására többen tanúnak ajánlották magát a főispánt is.

94 Csány László perbefogási kísérlete így — miután a tanúk egybehangzóan mellette voltak — kudarcba fulladt, a zalai ellenzék megfélemlítése nem járt sikerrel.

9

"' Az incidens csak Csány tekintélyét és hírnevét erősítette meg. 1838. nyarán éppen e tárgyról tanácskoztak Balatonfüreden „az ellenzéki párt tagjai", köztük — a titkosrendőri jelentés szerint — Csány is. Itt ismerkedett meg Wesselényi és Kossuth híres védőügyvédjével, a Pest megyei Benyovszky Péterrel, akivel szoros barátságot kötött.

96 Nem véletlen, hogy néhány évvel később Benyovszky éppen Csányra bízta a fiát: „szeretem, tisztelem Zalát, s küldöm egyik fiamat, hogy ott hazája szeretete megerősödjék. Légy kegyes eránta, oktasd, vezesd, hogy, mint eddig indult, a haza szeretete szent ösvényén maradva jó hazafi váljék belőle."

97 V. Választási pártküzdelmek (1837—1840) A régi személyes sérelmek és ellentétek azonban Csány megmentésével sem évültek el, sőt már a tisztújítás során felszínre törtek. Még 1837-ben, a május 29-i közgyűlésen történt, hogy Deák Ferenc köszönettel visszautasította a neki felajánlott első alispáni hivatalt, mondván: „elhatározott s változhatatlan feltételénél fogva, sem most, sem jövendőben akárminő vagy kinevezéstől függhető, vagy lekötelezéssel tartozó tiszti hivatalt vállalni soha nem 4 ZML. Kgy. ir. 1838:256. Teljes szövege: Molnár: Kísérlet Csány László perbefogására... 145—155. o. Röviden ismertette: Nóvák 274—275. o., Borbély 39. o., Eisen 11—12. o. 5 ZML. Kgy. jkv. 1838:1533. („A Királyi Fiscus részére a megye kebelében vizsgálatot teljesíttetett, ennek azonban mindezideig semminemű további következése nem tapasztaltatott"), vö.: ZML. Letétek 5766. 6 OL. A. 105. Inf. prot. 1838. augusztus 10-i ülés, Jelentés a balatonfüredi értekezletről. Idézi: Lukácsy Sándor—Balassa László: Vörösmarty Mihály 1800—1855. Bp., 1955. 245. p., vö.: Vörös Károly, 1965. 115. p. 17 OL. H. 103. 21. cs. Benyovszky Péter Csány Lászlóhoz, Pest, 1841. okt. 9.