Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
V. Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyiminisztere (1849. május—augusztus)
zölte. Ragaszkodásának volt egy közvetlen, katonapolitikai oka, és egy távolabbra tekintő alkotmányjogi megfontolása. Köztudott volt •— s Görgey szerint Csány ezzel érvelhetett Kossuthnak —, hogy az orosz katonai vezetés nem fog a polgári kormányzattal, legfeljebb csak a hadsereg parancsnokával tárgyalni. 119 A tábornok azért is sürgette a lemondó nyilatkozatot, mert számára nem volt mindegy, hogy ,,. . .akár a még fennálló kormány elleni pártütés színében hajtom végre az elkerülhetetlen sorsban való megadásnak cselekményét, akár pedig összhangzásban azzal". 120 Emlékirataiban Görgey megpróbálta rekonstruálni, vagy legalább elképzelni, mivel sikerülhetett Csánynak Kossuthot megadásra bírnia. Nagyon jól tudta, hogy a közlekedési miniszterben van annyi tisztánlátás, hogy magát ne áltassa azzal, miszerint az oroszokkal történő békekötés útján meg lehet menteni Magyarország állami létét. Látva azonban Kossuth „görcsös ragaszkodását" ehhez a gondolathoz — írja Görgey —, nem tétovázott őt éppen ennél az eszménél ragadni meg. 12L Az eredmény nem is maradt el: Csány, Vukovics és Aulich ,,. . .az oroszokkal való alkudozás" sikerére tekintve lemondott miniszteri tisztségéről, erre szólította fel Kossuthot „.. .a maga s az összes ministerium nevében is". 122 Nemsokára megérkezett a kormányzó döntése: „Indítványát elfogadom". A lemondó nyilatkozatot, pontosabban a Görgeynek szóló lemondólevelet, a felhatalmazás szövegét, valamint a nemzethez intézett kiáltványt Csány László (Horváth Mihály szerint a fent nevezett három miniszter) „contrasignálta". 123 2. Együtt a hadsereggel A kormány lemondása és a döntő haditanács között Görgey Artúr Csányval hosszabban tanácskozott. Az eldöntésre váró kérdés: a megoldás a feltétlen megadás legyen-e, vagy a harc folytatása. Görgey úgy érvelt, hogy a hadiszer és pénz nélkül, a katonák élelmezését tekintve, a „hadisarcz eszközére utalva" nem lehet semmilyen, főleg nem tartós sikert elérni. Csány László is belátta, hogy „.. .a háborúnak amaz ismeretes wallensteini elv szerinti folytatása tulajdon hazánkban! — bűn". Ekkor jelentette ki Csány László, hogy — nem érezve semmi vágyat az életét megmenteni, ha azzal hazájának nem szolgálhat — maga is csatlakozik a hadsereghez. 124 Csány László azok közé tartozott, akikkel Görgey terveit legelőször megosztotta ; nem véletlenül fordultak hozzá ismerősei, egykori küzdőtársai vagy akárcsak tisztelői tanácsért. A tábornok megbízásából őszintén tárta fel előttük a várható fejleményeket, mindenekelőtt a sereg feltétlen fegyverletételének kilátásait. 125 Mindenkinek mérlegelnie kell, hogy férfiként tud-e viselkedni bírái előtt, vagy a vesztőhelyen. Aki ehhez nem érez elég erőt, az mene119 Görgey A.: i. m. 456. 120 Görgey A.: Gazdátlan levelek. Bp. 1905. 46—47.; Horváth M.: i. m. III. 471. m Görgey A.: Életem és ... II. 356. 122 Horváth M.: i. m. III. 477.; Szeremlei S.: i. m. II. 259. 123 Horváth M.: i. m. III. 477.; KLÖM XV. 846. 124 Görgey A.: i. m. II. 376—377.; Steier L.: i. m. II. 222. 125 Szeremlei S.: i. m. II. 303.