Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

V. Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyiminisztere (1849. május—augusztus)

Említettük, hogy Csány László kénytelen volt azokat is átvenni a korábbi állományból, akiket egyelőre nem igazoltak. A minisztérium egyik legfontosabb emberének, Csány leghasznosabb munkatársának a békepártban vezető szerepet betöltő Kovács Lajos tekinthető. Nem is maradt el a támadás a baloldal részéről: a Marczius Tizenötödike című lap 1849. június 11—12-i számaiban szemére vetették a miniszternek, hogy nem tudja megválogatni a munkatársait. A támadás célpontjaiként — érdekes módon — nem a Pesten maradt tisztviselőket szemelték ki, nem is Kovács Lajost, hanem a középítészeti osztály tanácsosát, Berde Mózest (a vád: a veszély napjaiban a háromszéki székelyeket, Puchner főhadparancsnok előtti behódolásra ösztönözve, a haza ügye ellen izgatta; Szebenben puszta feljelentésre csukatott le embereket stb.).

18 Június 17-én Kossuth maga is utasította a minisztert, hogy a „dolog valódiságáról" győződjön meg.

19 A vizsgálatot Csány még ezt megelőzően, június 13-án elrendelte.

20 Az 1849 januárjában Pesten maradt, főképp műszaki tisztviselőket a Szemere-kormány — mint láttuk — nem kívánta igazolni. Csány mégis alkalmazta őket, mert szüksége volt a szakértelmükre. Kimondottan ragaszkodott például Kovács Lajoshoz, mert a forradalmárnak joggal tartott miniszter oldalára szakértő társnak ilyen kvalitású és tapasztalatú személy kellett.

21 Berdére esett választását így indokolta: „Önnek... oldalom mellett a Királyhágón túli részekben a haza ügye körül bebizonyított szolgálatai. . . soha panaszra alkalmat nem adott, eljárására okul szolgált nekem arra, hogy a közlekedési minisztériumnál igénybe vegyem Önnek szolgálatát".

22 Berde Mózes esetének érdekessége az, hogy éppen az ő kiválasztásában nem a szakértelem, hanem a politikai elkötelezettség, a határozott cselekvés képessége döntött. II. A mindennapok sodrásában 1. Vasútépítés a politika szolgálatában A két ország(rész), Magyarország és Erdély unióját az 1848-as VII. pozsonyi és az I. kolozsvári törvény mondta ki, az évszázadok során emelkedett falak lebontása azonban még hátra volt. („Az nem elég — írta Kossuth a kormánybiztosnak kinevezett Csánynak —, hogy Erdély fegyvereink által visszafoglaltatott, hanem az Uniónak még ezután kell igazán valósíttatnia".)

23 E kérdésben a kormánybiztosságról leköszönő Csányt Kossuth Erdély lakosságának megnyugtatására ösztönözte; így az újdonsült miniszter — a búcsúzásnak szánt kiáltványa szerint — legfőbb gondjai közt tartja számon „Er18 KLÖM XV. 542—543. 19 Uo. 20 A vizsgálat eredményéről nincsenek pontos adataink. Azt viszont tudjuk, hogy 1849. jún. 23-án Berde Mózes Nagyszebenből értesíti Kossuthot az orosz támadásról, illetve a részéről kiadott intézkedésekről. Vö. Deák Imre: 1848. A szabadságharc története levelekben ahogyan a kortársak látták. Sirály Könyvkiadó, Bp. é.n. (1942) 380. 21 F. Kiss E. : i. m. 472. 22 MOL H 31. 933. sz.