Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)
én Debrecenben leszek — vedd ott annyi hasznomat, mennyire alkalmatos leszek." 104 A hazafelé vezető úton alighanem az bosszanthatta leginkább, hogy egy területen minden igyekezete ellenére sem tudott eredményt elérni — a diplomáciai értekezések területén. Nem sikerült Beöthy Ödönt átjuttatni Bukarestbe konzulnak. Omer pasa, a havasalföldi török főparancsnok elfogadta ugyan az ajándékokat, de semmit sem tett az osztrák csapatok lefegyverzéséért. Wass Samu eljutott ugyan Konstantinápolyba, de nem adott hírt magáról. Az egyetlen eredmény az volt, hogy Bikkessy ezredes polgári ruhában, csomagjában a függetlenségi nyilatkozattal át tudott lépni a határon — de hiába érkezett meg Angliába, a nyugati hatalmaknak Kossuth által anynyira várt beavatkozása Magyarország oldalán elmardt. A külpolitikai változások nem következtek be: Magyarország továbbra is elszigetelve, magára maradt. És Csány tudta, hogy ez könnyen végzetessé válhat. Bizalommal egy dolog tölthette el a törődött öregembert: a magyar seregek katonai diadalai, elsősorban a kedvenc ifjú kárpáti sas, Görgey tavaszi hadjárata, Buda küszöbön álló bevétele. Ettől várta mindenki, a kormány is, a hadsereg is, hogy Európa valahára megmozdul, és valamiféle megegyezés létrejöhet. Erdélyi főkormánybiztosi napjait Pálffy János csattanós tömörséggel fogalmazta meg: „Törhetetlen lelkierővel roncsolt testben, munkálva mindig zajtalanul és szerényen, de vaseréllyel, nélkülözve kényelmet, ápolást, szükségest, tűrve fáradalmat, sanyart hallgatagon, buzdítva példája által, fenyítve szelíden vagy szigorúan." És a vértanúnak kijáró tisztelettel így summázta véleményét: „Csány László egyike azon ritka s korunkban már alig föllelhető határozottan jellegzett római jelemeknek, melyeknek haza és becsület mindenök, s melyek előtt barát és ellenség kénytelen tisztelettel meghajolni. Csány egy nagyszerű republikánus jellem, e magasztos ősalakok minden erényeivel. Az ily férfit csak rendkívüli idők s viharos belrázkódás emelheti fölszínre mint gyöngyöt s mint vigaszt az emberiségre, ellentétül azon tömérdek szemét és salakért, melyet ugyanazon hullámjáték korbácsol fel a féketépett szenvedélyek tengermedréből. Csány! Madarász! E két név képviseli, fényesen egyik, szennyesen a másik, a forradalmi ellentétek fogalmait." 103 104 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. május 10. OL H 2. OHB 1849:6911. 105 pálffy i. m. 106.
