Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

Üdvözölte ugyan az 1848. évi jobbágyfelszabadítást, de egyszersmind féltette is a szász privilégiumokat. Részt vett az 1848. májusi balázsfalvi román népgyűlésen, és mert a szászokra nézve kedvezőtlennek ítélte Magyarország és Erdély unióját, amikor kenyértörésre került a dolog, a román felkelőkhöz hasonlóan ő is a császári oldalra állt. 1848 októberében tagja lett a román— szász ,,kibékülés i bizottmánynak". November 1-én Puchner cs. kir. altábornagy és erdélyi főhadparancsnok kinevezte Küküllő vármegye tizenhárom községe meghatalmazott császári biztosává. Roth Domáld, Zágor, Szénaverős, Fületelke, Cikmántor, Küküllőmagyarós, Szásznádos és Hétút községeket Segesvárszékhez csatolta, Szászszöllős, Kisszentlászló, Szászörményes, Szászszentiván és Kund községeket pedig Medgyesszékhez, sőt Csatófalva és Jövedics községeket is meg akarta szabadítani ,,a magyar zsarnokságtól".

77 1 8 48. november 25-én Stefan Moldovan medgyesi ortodox esperessel együtt Küküllő vármegye ideiglenes biztosának helyettesévé nevezték ki. 1849 januárjában visszatért lelkészségébe, Muzsnára, és ettől az időtől fogva semmiben nem vett részt. 1849. április 21-én Csány utasítására Muzsnán letartóztatták és Kolozsvárra szállították. A vésztörvény novellája értelmében 1849. május 10-én rögtönítélő bíróság elé kellett állnia. Nem tagadott, és ezért •— bár kezéhez vér nem tapadt — a bíróság nem tehetett egyebet: elítélte. Csány nem avatkozott be az igazságszolgáltatás menetébe; Rothot az ítélet meghozatala után három órával, 1849. május 11-én a kolozsvári fellegvárnál agyonlőtték. A bírák — Kacsay Sándor gróf elnök, Baló József, Deáki Filep Sámuel, Vincze Ferenc és Ocsvay Ferenc, valamint a Csány által ellenérzéssel fogadott Krizbai (igazi családnevén Dezső) Miklós közvádló — szívesen felmentették volna a hatgyerekes családapát, de a szerencsétlen törvény miatt nem tehették. Szomorú, hogy Csánynak utolsó erdélyi rendelkezése ez a sajnálatos per és kivégzés volt; durva egyszerűsítés azonban, ha őt, és még inkább, ha az ő vélt nacionalizmusát tesszük a történtekért egyedüli felelőssé."

78 Nem kevés gondot okozott ebben az időszakban a székely kérdés. Láttuk, hogy Bem februári ésszerűtlen telepítési akcióját milyen nehéz volt megakadályozni. A következő vihart az kavarta, hogy a tábornok a Székelyföldet változatlanul katonai uralom alatt akarta tartani, és a magyarországi szigorú újoncozási előíráson messze túlmenő, minden férfit fegyverbe szólító rendelkezést adott ki. Csánynak már a márciusi jelentései tele vannak ilyesféle panaszokkal: ..Gál ezredesnek megírtam, hogy ne avatkozzon olyan feladat megoldásába, mi körét túlhaladja, a székelyekről az ország gyűlése rendelkezend, az a hatalom, mely mindnyájunk felett áll •— a székelység rendezésével a magyarság jövendője alapjának kell megvettetnie Erdélyben, az olyan munka, mely Bem tábornokra és reá nem bizatik, mely nem egyeseket illet meg, hanem az egyesült hazának gyűlését." Ugyanebben a jelentésben: „A székelyek földén maholnap nem maradna kormánybiztos, ha határt nem sikerülne jelelni 77 Roth 17848. november 20-án kelt jelentését közli Michael Kroner: Stephen Ludwig Roth: Schriften, Briefe, Zeugnisse. Bukarest, 1974. 237—239. 78 Roth legújabb életrajza: Michael Kroner: Stephan Ludwig Roth. Sein Leben und Werk im Bild. Bukarest, 1975.