Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

kötelezettségeit a következőkre nem értem, ú. m. a) a rablókra, gyilkosokra és gyújtogatókra, mert a státus csak a maga rovására amnesztiáihat, a maga iránti bűnt engedheti el, de nem egyes emberek rovására, kiknek egyes emberek sértéseiért vagy maguknak, vagy örököseiknek elégtétellel tartoznak. A közmoráltóli dispenzáció nem amnesztia tárgya; b) kivétetnek a szökevények, kik éppen szökésük által az ellenséggeli cimborásikodás vétkében konok megmaradásukat tanúsították ; c) kivétetnek azok, kik a hazához hű polgárok vagyonainak elkobzását határozatba hozták, s annak végrehajtása végett az ellenséges hatalomhoz folyamodni nem iszonyodtak; d) kivétetnek a magány kártérítési keresetek a károsítok ellen, mert a státus magánypanaszra csak igazságot szolgáltathat, elengedést nem; e) kivétetnek végre a legnagyobb bűnnek, az orosz fegyveres avatkozásnak okozói mint szintúgy azok, kik a nemzet ellen viselt harcban fegyverrel kezökben fogatnak el. Ezen kivételek mellett megjegyzendő még, hogy az amnesztia kihirdetése napjától számított minden politikai vétség az amnesztia határán szintúgy kívül esik, s az ilyes miatti megítélésnél a bűnben megmaradás által eljátszott amnesztia előtti bűnök is imputációba veendők."

67 Csány 1849. április első napjait megint Nagyszebenben töltötte. Arról, hogy mit végzett, hogyan hajtotta végre Kossuth utasításait, április 8-án számolt be — már Kolozsvárról. „Az egész Szászföldet ostromállapotba helyeztem, az amnesztiát, melyet Bem altábornagy általánosan adott, politikai vétségekre nézve a múltra jóváhagytam, de azokra, kik az ellenséggel mint annak cimborái eltávoztak, ki nem terjesztettem — ki nem terjesztettem azokra sem, kik ellen rablás, gyújtogatás, gyilkolás vétke bizonyítódik be." Felhívta az Országos Honvédelmi Bizottmány figyelmét arra, hogy: „a Szászfölddel nem úgy kell bánnunk, mint ellenség földével, hanem mint állodalom sajátjával". Hadiadót nem is vetett ki a szászokra, már csak azért sem, mert Brassóban Kiss Sándor ezredes számára 40 000 forintot fizettetett, Nagyszebenben pedig Bem hajtott be 1849. március 20. és április 4. közt 187 000 forintot. Csány tudta, hogy az ország katonai céljaira szükséges lesz valamiféle általános adót fizettetni a szászokkal. „Azt hamar megfizetni nem fogják, de mégis leend mód annak behajtására" — írta ugyanebben a jelentésében.

68 Aggódott viszont Erdély biztonságáért. Ügy érezte, hogy Bem elviszi magával a legjobb csapatokat, és Erdély, mindenekelőtt a Székelyföld, védtelen marad. Czetzben nem bízott. (Május 2-án írja először: „Czetz képezi magát — úgy látom, meg lehet vele maradni Erdélyben.")

69 Azt javasolta, hogy „Dembiriski európai hírű vezér" rendeltessék a Bánságba kivonuló Bem utódjaként Erdélybe. Kossuth végképp nem értett egyet ezzel, hiszen, mint láttuk, attól tartott, hogy akárcsak Bem Dembinski is hajlandó lesz a lengyel ügy kedvéért Bukovinán keresztül betörni Galíciába. Ettől fogva a szász kérdés jóformán csak a hadisarc, illetve kényszerkölcsön kivetésének és behajtásának kérdése. A képtelenül magas kétmilliós Kossuth — Csány. Nagykáta, 1849. április 5. OL H 103. Közli KLÖM XIV. 819— 823. Csány — Országos Honvédelmi Bizottmány. Kolozsvár, 1849. április 8. OL H 2. OHB 1849:5461. Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. május 2. OL H 2. OHB 1849:6576.