Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)
százados ellenségünket felfegyverzeni, hogy annál bizonyosabban célt érjen!!!" 20 Ha az utóbbi szövegről a kor nem nagyon rokonszenves szónoki fordulatait lehántjuk, kiderül belőle, hogy Csány — a szászakat téve felelőssé azért, hogy az elnyomott románság a magyarok ellen fordult — magyarázatot keresett és talált egy tényre, amely számos kortársát foglalkoztatta. Az 1 200 000 erdélyi román ugyanis szembe fordult a magyar forradalommal, Bécs szövetségese lett; az 1 300 000 „magyarországi" (bánsági, bihari, szatmári, mármarosi) román viszont megmaradt a magyar oldalon. Ennek valami oka kellett hogy legyen. Csány (és Kossuth) felületi jelenségeknél megragadva valamiféle bécsi—szász fondorlattal magyarázta a dolgokat, és bár ez a magyarázat aligha állta meg a helyét, egy kedvező hatása mégis volt: lehetővé tette, hogy — ha kell — a felkelő románoknak amnesztiát lehessen adni. Érdekes, hogy azok, mindenekelőtt Vasvári, akik pedig helyesebben mutattak rá az okokra, és az erdélyi román jobbágyok elmaradott voltáért mindenekelőtt a magyar földesurakat, valamint az úrbérrendezés fogyatékosságait tették felelőssé, és tudták, hogy az elégedetlenséget az erdélyi jobbágyfelszabadítás kései megindulása és elhúzódó lebonyolítása lobbantotta fel, sokkal engesztelhetetlenebbek voltak. Vasvári például ilyeneket írt 1849. február 12-i szózatában: ,,A magyar nemzet jobbjai csak úgy küzdöttek a horvát, rác és oláh jobbágyság felszabadításáért, mint magyar testvéreik jobblétéért. . . S most e hálátlanok jóltevőik ellen fordultak. Kigyót ápolt keblében a magyar, mely jól tevőjét az ápolásért halálosan akarja megmarni. . . A magyarnak hatalmát kell e hálátlanokkal éreztetni, különben kiverik saját házából, kikergetik véren szerzett hónából, az anya karjaiból ragadják halálra a csecsemőt, atyja házánál szentségtelenítik meg családi tűzhelyét... Ha a magyar fegyverbe nem áll, ki fog irtatni; az úristen sem menti meg!" Majd utóbb: „De ha a kettő közt választani kell: vagy minket ölnek le, vagy mi öljünk; akkor szentség hóhérnak lenni, s legyilkolni a zsarnokság bérlett bakóit!" 21 A létesülő szabadcsapatokról — a Vasvári-idézet is a Rákóczi szabadcsapat toborzási felhívásából való — Csánynak sokkal helytállóbb, sokkal elítélőbb véleménye volt, mint Kossuthnak, aki ebben az időben várta talán a legtöbbet e sok pénzbe kerülő és kevés hasznot hajtó alakulatokról. Helyesen állapította meg a kormánybiztos: „Itt haszontalan, legnagyobb részben fegyvertelen erő lenne elég, és naponként alakulnak a mozgó 4 hónapos őrseregek — feladatuk az oláh falvak lefegyverzése, a gyilkos rablók, gyújtogatok elfogdozása — de fájdalom, a könnyű alakulásra rablási vágy szolgál ingerül — mi minden intézkedések dacára már többször általuk gyakorlatba is vétetett — és még távolban mutatkozik a kilátás az ilyes botrányos kiszökések megszüntethetésére. — Ürügyül a falvakban felhasználtatik az oláhok ellenállása — s ekkor bekövetkezik a gyújtás, rablás, gyilkolás — igaz — irtóztató » Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. február 10. OL H 2. OHB 1849:4107. ^Vasvári Pál: Honpolgári szózat. Nagyvárad, 1849. február 12. Hasonmását közli: Rózsa—Spira i. m. 306.
