Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)
Nagyszebent pedig február 4-én — mind a szászok, mind a románok, mind pedig az erdélyi cs. kir. főhadparancsnok kérésére —, most már az eddig helyőrségi szolgálatot teljesítő alakulatok is felszabadultak Puchner számára. Bemet komoly túlerő vette üldözőbe. Az átmeneti sikerek után megint az fenyegetett, hogy visszatérnek a december közepi napok, újra az ellenség kerekedik felül/ 1 Éppen ez idő tájt kapott Csány László új megbízatást. Az erdélyi kormánybiztos, Beöthy Ödön ugyanis egyik lemondólevelét a másik után küldte Debrecenbe. ,,Agg Bihar", ahogy kortársai nevezték, nem tartozott a könnyen kezelhető emberek közé. Akárcsak Csány, ő is rendelkezett némi huszártiszti múlttal, jól át tudta tehát tekinteni a hadi helyzetet, és mivel az volt az egyik legfontosabb feladata, hogy mind Kolozsvárt, mind pedig a Debrecennel való összekötetés útvonalát biztos kézben és szabadon tartsa, kevesellte az e célra Bem által rendelkezésére hagyott erőket. Ráadásul Bemnek a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontjával végképp nem értett egyet, kivált a románokkal szemben követelt erélyesebb politikát. Beöthy úgy ítélte, hogy képességeit nem becsülik meg kellőképp — később is örökösen dohogott, hogy még csak miniszter sem lett belőle —, és nem sok kedve volt az erdélyi és magyarországi törvényeket és szokásokat egymáshoz közelebb hozó, az uniót ténylegesen megvalósító, óriási energiát igénylő szervező munkához. Kossuth végül elfogadta Beöthy lemondását, és Csányt szemelte ki utódnak.'' Már január 25-én átiratot intézett a képviselőház elnökéhez, hogy mivel „erdélyi kormánybiztosul kinevezett Csány László úr azon óhajtását fejezvén ki, hogy Asztalos Pál képviselőt pár hetekig ideiglenes segédéül szeretné oldala mellé", adjon a ház Asztalosnak a távollétre engedelmet. 1 " Csány megbízólevele azonban csak január 27-én kelt, két nappal az előbb említett kérés és egy nappal az Asztalos Pálnak megadott távolléti engedély után. Mivel Csány működésének egész ideje alatt ennek a január 274 utasításnak a szellemében tevékenykedett, érdemes részletesen megvizsgálnunk, mi mindent köt benne Kossuth Csány lelkére — annál is inkább, mert a kilenc pontból hatot Kossuth saját kezűleg fűzött az eredeti fogalmazványhoz. 7 Bevezetésül megállapítja: ,,Az Erdélyre vonatkozó intézkedések vezérlete egységet és erőt kíván. Az nem elég, hogy Erdély fegyvereink által visszafoglaltatott, ha4 Az erdélyi hadműveletekről legújabban: Bona Gábor: Szabadságharc 1848—49ben. In: Liptai Ervin—Borús József (szerk.) : Magyarország hadtörténete. 1. köt. Bp. 1984, 449—549. és Miskolczy Ambrus: Erdély a forradalomban és a szabadságharcban (1848—1849). In: Szász Zoltán (szerk.): Erdély története. 3. köt.. Bp. 1987. 1346—1424. A korábbi irodaiamból elsősorban: Czetz, Johann: Bern's Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. Hamburg, 1850. — [Heydte, August von der] : Der Winter-eFldzug des Revolutionskrieges in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. Leipzig, 1861. — [Breit József]: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harczának katonai története. 1—3. köt. Bp. 1897—1898. — Kovács Endre: Bem a magyar szabadságharcban. Bp. 1979. 5 Beöthy utolsó lemondólevele: Beöthy Ödön — Kossuth. Kolozsvár, 1849. január 19. OL H 2 OHB 1849: 701. 6 Kossuth — Palóczv László, Debrecen, 1849 január 25. OL H 2. Kossuth-Polizei Akten 601. Közli KLÖM XIV. 234. 7 Kossuth — Csány. Debrecen, 1849. január 27. OL H 2. OHB 1849:1079. Közli KLÖM XIV. 248—250.
