Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
lapotára: „Ismét úgy vagyunk, mint a mirigyhaláltól pusztított városban, bús, komoly, aggódott mindenki. A kormány kivonul, Perczel Budán, itt Görgei tartalék serege. Én maradok, míg a katonaság elvonul. Azután Döbröcönbe, nyugalomra, míg onnan is ki nem zavarnak. Mulatságból történetét írandom a vésztellyes 9 holnapoknak". Aznap Csány a felső-magyarországi hadszíntérről kedvező híreket kapott Kassa és Eperjes visszavételéről és Mészáros Schlik felett aratott győzelméről. (Sajnos a híreknek éppen az ellenkezője volt igaz: Mészáros ezen a napon szenvedett súlyos vereséget Kassánál). A hírt természetesen, a lakosság hangulatát emelendő, Csány falragaszokon tette közzé:, „Mi kevésbé vagyunk szerencsések, de hiszem, hogy az ellenség hazánkban nem élvezendi a tavasz örömeit". A lakosság persze érezte, hogy ez csak a jövőnek szóló optimizmus. A Középponti Vasútigazgatóság éppen ezen a napon kért igazolást arról, hogy csak Csány rendeletére rongálta meg a pest—szolnoki vasúti pályát. Gömöry András jelentéséből viszont arról értesülhetett, hogy a kiürítés és az elszállítás másnapra talán be is fejeződik. 179 Valószínűleg január 5-én még Pesten kapta meg Kossuth január 4-én Kisújszálláson írott levelét. Az elnök határozottan tiltakozott a január 2-i haditanács határozatai ellen, mondván, hogyha az ütközet megvívásának módjáról van szó, „ez stratégiai dolog, de ha arról van szó, hogy a seregek egyesíttessenek vagy oszlattassanak, s minő politikai irányzat követtessék a táborozásban", eziránt továbbra is az OHB-é a határozat joga. Megparancsolta tehát, hogy „ütközet nélkül Budapestet fel ne adják semmi esetre". Nem döntő csatára gondolt, csupán az ellenség egy része elleni sikeres rajtaütésre. Előhozakodott kedvenc eszméivel, a népfelkeléssel és a gerillaharccal is. Ha a sereget vereség érné. vissza kell azt vonni egy kijelölt pozícióba, s majd az OHB eldönti, „valljon darabokra osztjuk-e a sereget", vagy pedig más vidékről is elvonva, összpontosítják a csapatokat. E rendelkezések megszületéséig vegye át Vetter a főparancsnokságot, s ütközzön meg Budánál. Kossuth egyben kérte Csányt, mentsen meg minden ruházati készletet az ellenség elől, a pénztárakban található összegeket küldje Debrecenbe, s rendeljen népfelkelést Veszprém, Fejér és Pest megyében. Vetter már január 4-én elhagyta a fővárost, Görgei szintén kivonult már Pestről, de Csány igyekezett megtenni, ami tőle tellett. írt Görgeynek, hogy az OHB határozata értelmében a fővárost nem szabad kardcsapás nélkül feladni, de a történteken már nem változtathatott. Ö is január 5-én, tehát az utolsó pillanatban hagyta el a fővárost, hiszen aznap már bevonultak oda az ellenség előőrsei. 2. Pesttől Debrecenig Január 6-án Csány Szolnokon volt, itt Halasi Kázmérrel karöltve intézte az állami készletek továbbszállítását. Halasi jelentéseiből kiderült, nagy szerencse volt, hogy nem az egész hadsereg vonult vissza Szolnok felé. Az állami 9 Kossuth és Csány levelei: KLÖM XIV. 24—25. és 41—42. o. A Kossuth által említett hír eredete ismeretlen. A hirdetménv Nóvák 300. o. A beadványok: OL Csány NIBA d. sz.
