Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
hogy a bicskei állást feladva a Buda előtti első védvonalba húzza vissza seregét. Ilyen értelemben utasította őt a Kossuth által összehívott haditanács is. Csány december 30-án este magától Cörgeitől értesült Perczel vereségéről. A tábornok úgy tudta, hogy Perczel serege Székesfehérvár felé vonult vissza, s ezért teljes joggal attól tartott, hogy Perczeit az ellenség el fogja vágni. Ezért is döntött úgy, hogy délnyugati irányba átcsoportosítja dandárjait. Perczel seregének állapotáról nem voltak pontos hírei; úgy vélte, ha az együtt van, akkor jó volna, ha Martonvásárra húzódna; ha pedig szétverték, akkor Ercsin át Adonynak tartana. „Mindenesetre jó volna valami bizonyosat megtudhatni Perczel tábornok úrtól" — fejezte be levelét. Este 10-kor Csány írt Perczelnek. „Benned volt minden reményem és csatlakozásodban," — írja — „de a sors átka rajtunk van, úgy látszik, úgy látszik; mielőtt egymással szorosabb érintkezésbe jöhetnénk, a sokkal nagyobb erejű ellenség ellen nem küzdhetél szokott szerencséddel; szegén magyart hova juttatja az eldarabolt erő!! Mi elnöki s bizottmányi rendeletnél fogva itt valánk ütközendők, de már most a te állásodhoz kell magunkat alkalmazni, különben mind a két tábort elviszi az ördög, s a hon menthetetlenül veszve van. — írd meg határozottan véleményedet, hogy ahhoz képest szólhassak és is, mert jóllehet, stratégiai tekintetben nincsen semmi szavam, mégis véleményemet, mint mindenkor, ki fogom mondani; aztán történjen bármi, én megyek a táborral, ahova a sors vezérli, jó vagy rossz tervvel a vezér nézetéhez képest, kinek át van adva a hadnak vitele; én a hazám szerencsétlenségét túlélni nem akarom". A levélhez csatolta Görgei december 30-i diszpozíciójának másolatát és a tábornok „nézetét"; ez utóbbi tartalma valószínűleg megegyezett az előbb idézett Görgei-levéllel. Nem sokkal e levél után befutottak az első határozott jelentések a móri csatáról; előbb a Perczel-hadtest egyes részeit a csata után felvevő Karger-dandáré, majd Horváth őrnagyé. December 31-én reggel 9 körül pedig megjött Kossuth éjjel írott utasítása: a sereg vonuljon vissza a Buda előtti első védvonalba. Az utasításnak Görgei eleget is tett. 172 Másnap, december 31-én reggel 9 órakor, éppen abban a pillanatban talán, amikor Görgei az előbbi utasítást kézhez vette, Kossuth újabb levelet írt a tábornoknak. Közölte, Perczelről most is csak annyit tud, hogy az Érden és Ercsin át a főváros felé tart. „Az ellenség mozdulatai határoznak, én innen sem nem dirigálhatok, sem nem akarnám, ha tudnám is" — folytatta. „Én csak a célt mondom ki, melyet ön, tisztelt Barátom, szeme előtt tartand. 1-ör verje meg az ellenséget, ha lehet, csináljon a nemzetnek jó újesztendőt. 2-or ha ez nem lehet, tartsa meg az országnak a sereget arra hozva azt a megsemmisítést kikerülő biztosságba, amerre lehet. Eszéknek, ha lehetséges, ha nem lehetséges, erősen tartva a pozíciókat, Budára, úgy, hogy a hídon csapatonkint átvonulhasson. Ez nagy feladat, igen nagy, de csatavesztés esetére attól függ a haza sorsa". Egy újabb, szintén aznap írott levelében pedig arra kérte 72 A fejezet egésze nagyjából Barta 1955-ös tanulmányán alapul, s ezért erre külön nem hivatkozom. — Görgei levelét ld. OL Csány Vegyes, dátum nélkül. Csány Perczelhez: IF 696. Részleteit ld. Barta 1955. 71. o. A jelentésekre ld. Gl I. 91—92. o. Kossuth első utasítása: KLÖM XIII. 933. (A kötetben másodikként szerepel). Magyar fordítása: Steier 285. o. Görgei válasza uo. 285—286. o. és KLÖM XIII. 938—939. o.
