Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)

A tanácskozásról Csányt Pulszky értesítette Kollmann elbeszélése alapján, Móga pedig közölte az elnökkel Windisch-Grätz felhívását. Kossuth joggal ag­gódott az előző esti haditanács és Windisch-Grätz felszólítása miatt. Ezért kö­zölte Mógával, hogy biztos akar lenni a tisztikar hangulatában, s minden tiszt­től nyilatkozatot kér, hogy hajlandó engedelmeskedni az OHB-nak és az or­szággyűlésnek. Másnap, 25-én Móga meghozta a tisztikar nyilatkozatait. A sor­ezredi alakulatok közül határozottan nyilatkozott a 4. és a 10. huszárezred ill. a 34. gyalogezred két zászlóaljának tisztikara. Reggelre Kossuth összehívta a tisztikart. Felolvasta előttük Windisch-Grätz felhívását, s az általa arra adott választ. Ezt követően beszédet mondott. Ebben hibáztatta, hogy a magyar se­reg nem üldözte Jellacicot, ill. hogy az osztrákok nem fegyverezték le a bánt, de méltányolta a tisztikar morális szempontjait és kételyeit. A beszéd hatása frenetikus volt, több már leköszönt tiszt visszavette a lemondását. Az emlék­irat kézbesítésével Kossuth Ivánka Imre ezredest bízta meg. Mielőtt Ivánka elindult, Kossuth értekezett vele az újabb támadás esélyeiről. Ivánka, aki ko­rábban határozottan követelte Jellacic üldözését, katonailag reménytelennek mondta a vállalkozást, s azt javasolta, hogy ha már támadnak, teljes erővel nyomuljanak be Ausztriába, de úgy, hogy a sereg épségben vissza is térhessen. Kossuth azt is megkérdezte, mi lenne szerinte a teendő, ha a sereg nem vonul be Ausztriába. Ivánka javasolta a sereg megtisztítását azoktól a csapatoktól, amelyek nem a háború végéig vállalták a szolgálatot. A beszélgetésen Ivánka szerint jelen volt Görgei és Pázmándy is; Görgei ezt az epizódot nem említi. 36 Az ezt követő események nem egészen világosak. A következő haditanács csak október 26-án ült össze. Erre mutat Csány október 25-én küldött egyik jelentésének azon kitétele, hogy „holnapi napon fog elválni, váljon a Lajtán harmadszor is átkelendünk-é? azon minden részről határozott szándokkal, hogy többé eredmény nélkül vissza ne vonuljunk". Csány emellett beszámolt a had­sereg ellátásának gondjairól, pénzt és lőszert kért, tudósított Kossuth megjele­nésének kedvező hatásáról, s a Kossuth által tartott tiszti tanácskozásról is. Kossuth pedig igyekezett megteremteni az előnyomulás hangulati feltételeit. Az október 23-i haditanácson ugyan vereséget szenvedett, de a 25-i tiszti ta­nácskozás hangulata a legjóbbakkal kecsegtette. Október 25—26-án végigláto­gatta a tábort, több helyen beszédet mondott, s pld. a képviselők vadászcsapa­tának tagjai által is igyekezett a sereg hangulatára hatni. A tisztikar egy része ugyan továbbra sem rajongott a határátlépés gondolatáért, s Windisch-Grätz nyilatkozata után nem is akart ehhez asszisztálni. Teleky Ádám, Holtsche és Begg lemondott, Móga nyugalmaztatását kérte, s beadta lemondását néhány más tiszt is. A legénységben is volt némi bizonytalanság; a gömöri önkéntes mozgó nemzetőrök azt mondogatták „hogy jó volna nem menni, de miután Görgei ezredes kiadta a parancsot, hogy ha 3 ember összejővén, okoskodni mer a menetel vagy nem menetel felett, agyonlöveti az Isten fiát is, lőn nagy csen­desség". A hangulat azonban egyre inkább a határátlépés helyeslése felé for­dult. Görgei emlékirata szerint újabb haditanácsot nem tartottak, de az iratok­36 Kossuth és a tisztikar első tanácskozására: KLÖM XIII. 275—277. és 282. o., Iván­ka 34. o., Zámbelly 186. o., GA I. 210. o., Gl I. 17—18. o. Görgey—Katona 126— 128. o. és Pulszkyné 203—204. o. Ivánka és Kossuth beszélgetése: Ivánka 34— 36. o.

Next

/
Thumbnails
Contents