Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
az megtörténik. A nép és a katonaság hangulata más volt, azonnali együttműködést sürgetett; de az alkotmányos formák betartása akadályozta a cselekvést. 29 Október 17-én megérkeztek Bécsből Pulszky újabb levelei. Beszámolt a bécsi népfelkelés és nemzetőrség mozgósításáról, s kérte Csányt, „jöjjetek tüstént, minél elébb, minden késedelem veszedelmes". „Ha még nem vezeti a sereget, vezesse Görgei és Kollmann". Ugyanakkor utalt arra, hogy az elmaradt bevonulás miatt már magyarellenes hangok is hallatszanak. Második levelében azt tudatta, hogy a bécsi nemzetőrség csak a Simmeringig vonul ki a városból, ezért a magyar sereg jöjjön mielőbb. Kérte, küldjenek Bécsbe egy magyar tisztet, hogy az Bemmel értekezzék a követendő haditervről. Harmadik, 16-án este írott levelében nagyjából megismételte az első kettőben mondottakat, s kedvező híreket közölt Auersperg seregének hangulatáról. Megérkezett Kossuth előző nap írott levele is, amely a biztosok október 14-i jelentésére reflektálva közölte, hogy az országgyűlés október 14-i határozata „nem lehet akadály az előnyomulásban, ha siker valószínűségével megtehető. (.. .) Az Istenért, vigyék azt véghez, hogy armadánk Bécsnek kezet nyújthasson — sa haza megmentői lesznek." Levele végén ismét támadást tanácsolt, „mert ha várunk, nyakunkra hozzák még Windisch-Grätzet is". Egyben közölte, hogy másnap elindul a táborba, s útközben összeszed minden fegyveres erőt. Ez a levél némi biztatást jelentett arra, hogy végre határozott fordulatot vesz a határátlépés ügye. Csány aznap írott levelében közölte Pulszkyval a határátlépés elmaradásának indokait. Leveleire válaszolva közölte Kossuth táborba jövetelének hírét, elégedetlenkedett, hogy a bécsiek csak a Simmeringig akarnak kijönni a városból. „Higgyed, hogy én minden feltételek nélkül mennék, mert belátom, hogy ha a bécsi akármennyi segéllyel, bár kicsi legyen is az, vesznünk kell, így magunkra hagyatva még inkább veszve leszünk becsületünk feláldozásával, ami örök halál. De nem tehetünk róla, ha mások másképp gondolkoznak és gondoskodnak". 30 Tovább folyt a sereg újjászervezése és megtisztulása. Beadta a lemondását Milpökh ezredes és Anacker őrnagy; viszont a Sándor-huszároktól elbocsátott Poeltenberg és Vécsey kapitányok újraalkalmazásukért folyamodtak és kijelentették, hogy „ezentúl a magyar országgyűlésnek és a Honvédelmi Bizottmánynak a legpontosabban fognak engedelmeskedni". A biztosok örömmel jelentették, hogy a hadsereg szelleme javul s kész felvenni a nemzeti színeket. 29 A bécsi álláspontokat az OHB által Bécsbe küldött Gorove István foglalta össze október 15-én Kossuthhoz írott levelében és Pulszky szintén aznap az OHB-hoz intézett jelentésében. Id. KLÖM XIII. 209—211. o. Ld. még Pulszky I. 436—438. o. A Kossuth által Gorovenak október 15-én küldött utasítást németül közli Walter 101—102. o. Bécs vonakodása a segítséget illetően annyiból államjogi jellegű volt, hogy a birodalmi gyűlés közvetlenül nem szólhatott bele a végrehajtó hatalom gyakorlásába. Visszatartó tényező volt az is, hogy Jellacic serege császári sereg volt, s maga Jellacic is csupán általánosságokban fogalmazta meg céljait, nem tett nyilatkozatot Bécs ellen, mintegy semleges módon viselkedett. A frankfurti német parlament által Bécsbe a helyzet megoldására kiküldött két biztos, Welcker és Mösle pedig gyakorlatilag mit sem tett. (Gergely András szíves közlése). Jellacic nyilatkozatát közli Pap II. 129—130. o. és Supka 459. o. 30 Pulszky leveleit ld. KLÖM XIII. 221—222. o., a másodikat még W II. 208—209. o. Kossuth levelét ld. KLÖM XIII. 215—216. o. Csány levele uo. 238. o.
