Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)

brunnt és Linzbe menekült; ez ugyanis arra mutatott, hogy az uralkodóház továbbra sem kíván a megegyezés érdekében közremunkálni. Este 7-kor a sereg elérte Miklósfalvát, az elővéd Parndorfot. Ivánka Imre alezredes, az elővéd parancsnoka aznap 50 foglyot ejtett. Miklósfalva kb. egy menetnyi távolságra volt Brucktól, a tényleges határtól. Jellacic ezen a napon kelt át a Lajtán, és indult meg Bécs irányába. Ivánka üldözni akarta, de Móga határozottan megtiltotta neki, hogy az országgyűlés határozata nélkül átlépje a határt. Csány véleménye a határátlépésről kezdettől fogva egyértelmű volt. Ügy vélte, hogy „a bécsi események után ügyünket pártoló becsületes német barátainkat nemzeti becsületünk és a lovagiasság megsértése nélkül a reakciónak fel nem áldozhatjuk, részint honunkban elkövetett károsításait Jellacic szerencsevadász rabló hadának bosszulatlanul kárpótlás nélkül mi nem hagyhatjuk". Ezért kérte az OHB-t, hogy minél előbb küldjenek határozott parancsot az előnyomulásra. Véleménye szerint ha a magyar sereg osztrák földre lép, ki kell mondania, hogy ,,mint segélynyújtó és viszonzó barátok" jelennek meg Ausztriában, „honnén a dolgok kellő elintézése után kölcsönös érdekünkben tüstént távozni fogunk". Számolt egy esetleges bécsi segítségkéréssel, de azzal is, hogy Jellacic erősítéseket von magához, s Pozsony felé „ismét áthozandja (.. .) honunkba a háborút". Fontos szempontnak tartotta, hogy Ausztriában a háború költségeit nem a magyar lakosságnak kell viselnie. Mivel egy esetleges támadási parancs vétele után nem akarta az időt fecsérelni, Bécsbe küldte báró Luzstnszky Pál kormánybiztost és Perczel Miklós őrnagyot, hogy igyekezzenek kieszközölni vagy a Reichstagtól, vagy az az által megbízott választmánytól, vagy a városi tanácstól a magyar seregek behívását Ausztriába.

17 Közben Pesten is megmozdult a politikai vezetés. Az OHB október 8-án a táborba küldte Pázmándyt, hogy ott „a nemzeti becsület és a hadsereg biztosítása, ill. a hadsereg fellelkesítése" érdekében működjék; tehát segítsen dönteni a határátlépés kérdésében.

18 Október 10-én a táborban haditanácsot tartottak. Ivánka ugyanis kérte Csányt, engedélyezze számára az Ausztriába nyomulást; ellenkező esetben kész lemondani. A haditanácson Ivánka indítványozta a mielőbbi támadást, mondván, meg kell akadályozni, hogy Jellacic egyesüljön Auersperg Bécsből kiszorult seregével, ill. hogy Windisch-Grätz megérkezzen a csehországi főerőkkel. A haditanács nem fogadta el a javaslatot, mivel az osztrák törvényhozás felhívása nélkül „politikai tekintetek nem engedik a határ átlépését".

19 Csány tehát várta Pázmándyt, s várta a Bécsbe küldött követeket is. Este 9-kor megérkezett Pázmándy. Ezután haditanácsot tartottak, amelyen Móga, 17 A fejezet egészére ld. Barta 1951. és Barta 1952. 637—645. o. A mozdulatokra ld. KLÖM XIII. 141—142. o. Reiner beszámolója: OL KPA 147. Közli: Károlyi II. 69 —71. o. Ld. még Kandó okt. 9-i jelentését. OL KPA 149. A további mozdulatokra és Csány véleményére: KLÖM XIII. 142—144. o. Kandó október 9-én este 7-kor írott jelentése: OL H 12. Belügyminisztérium. Közösen kezelt általános iratok 22. doboz. Vegyes, 1848.; OL Csány F. Ikv. okt. 9. isz. n. 18 KLÖM XIII. 124—125. o. Pázmándy megbízólevelének német fordítását közli Walter 81. o. Ld. még NKOGY 274. o. ,!l Ivánka véleménye: OL Csány BA Ikv. 4., 17., 18. Ivánka 28—29. o. Ld. még Kandónak a 17. jegyzetben hivatkozott jelentését.; KLÖM XIII. 158. o.