Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
II. Szőcs Sebestyén: Csány László kormánybiztosi tevékenysége 1848. áprilisától szeptember végéig
tisztikara is, amely az augusztus 31-én hozott határozatával lényegében felmondta a magyar kormánynak való engedelmességet. 273 Ottingernek azzal a rendelkezésével szemben, amellyel sorkatonai alakulatokat vezényelt át a Duna balpartjára, Csány nem lépett fel; és nemcsak azért, mert július 21-én a hadügyminiszter adott utasítást arra, hogy nagyobb létszámú katonai és nemzetőri erőt kell a Dráva mellől a verbászi táborba átirányítani, de azért sem, mert Batthyány július végi, Jelacictyal folytatott tárgyalásai után ő is úgy látta, hogy a horvátok támadásától — legalábbis egyelőre — nem kell tartani. 274 Hozzájárult tehát ahhoz, hogy a Gyulay-ezred harmadik és a Wasa gyalogezred második zászlóalja, továbbá 5000 nemzetőr elinduljon a Délvidékre. Ugyanakkor szükségessé vált az eszéki várőrség megerősítése is, és erre — mint még visszatérünk a kérdésre — csupán sorkatonai alakulatok jöhettek számításba; így Eszékre hat század sorgyalogos került át a Dráva balpartjáról. Az 1. és a 8. honvédzászlóalj, valamint a huszárok elvezénylését azonban Csány megakadályozta, és nem teljesítette a miniszterelnöknek azt az augusztus közepén kiadott rendeletét sem, amelynek értelmében a maradék sorkatonai erőt — a Wasa gyalogezred egy zászlóalját, az Ernő gyalogságból hat századot, valamint hat század Miklós ezredbeli huszárt —, továbbá az 1. honvédzászlóaljat Eszékre, illetve Verőce megyébe kellett volna küldenie. A kormány Csány intézkedéseit tudomásul vette; annál is inkább, mert Jelacic a miniszterelnöknek tett ígéretét a pacifikálásra vonatkozóan nem teljesítette; sőt, csapatai augusztus 8. és 10. között benyomultak Verőce megyébe, majd néhány nap múlva — mint már utaltunk rá — Szerem megyét is elfoglalták a magyar kormány ellen mozgósított határőrök. 275 Hogy a fentebb ismertetett események közül mi indíthatta elsősorban arra Csány Lászlót, hogy augusztus 7-én benyújtsa lemondását a miniszterelnöknek, nem tudjuk; nem derül ez ki egyértelműen Batthyány augusztus 11-én kelt válaszleveléből sem. „ . .. nem oszthatom . . . önnek .. . nézetét, — írta a gróf —, hogy most már hatásköréről leszándékozik [így!] mondani, mert ennek indoklását sehol sem látom. Az, hogy most kilátás vagyon a horvát bonyodalmakat talán békés úton kiegyenlíteni, még nem biztosítja az eredményt. Az pedig, hogy ha az ügyek nem egészen úgy mennek, a mint kívánjuk és óhajtjuk, még nem jogosít bennünket arra, hogy szolgálati tehetségeink hazánk javától elvonva, elkedvetlenítessük magunkat". 276 Az idézett levélrészletből annyi mindenesetre világos, hogy a július végi megbeszélései Jelacictyal nem töltötték el megalapozottan reményekkel a miniszterelnököt, így a védelem szervezésére tett intézkedéseket nem kívánta félbeszakítani ; a kormány ugyanakkor nem adta fel azt a lehetőséget, hogy a horvát—magyar ellentéteket elsimítsa, akár Horvátországnak, sőt még Szlavóniának is, a 273 Ezekről 1.: Aradi 53. 274 Csány a Dráván túli mozgalmakról szerzett értesülései alapján a horvátok támadását — július 26-j, Palocsay József Somogy megyei nemzetőr őrnagyhoz, Perczel Imre Baranya meg.yei alispánhoz és Vidos Józsefhez intézett levelei tanúsága szerint — először július 28-a és 30. közötti időszakban várta. (OL Csány ir. Nem iktatott fogalmazványok, illetve uo. Vidos család lt. Ezredlevelezés.) 275 Barta 47., 60. sk., Aradi 35. sk., 53. 2 '' 6 OL Csány ir. Komáromban lefoglalt iratok. 353. szám.
