Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Horváth D. Tamás: Lichtenvolner Ferenc keszthelyi ácsmester családja és gazdálkodása a XIX. század első felében

kinek másnak, sem nyilván, sem alattomban ilyes Bötüket eladni... ne bátorkodjanak . . A vármegye reagálása egyértelmű: „Minthogy nem a könyv nyomtatás szabadságának tilalmazása hanem csak egy bizonyos könyvnek, úgy mint az Ó Calendáriumnak el türlése légyen tárgya a fent idézett 1599. Esztendőbéli 45. Törvényes Ágazatnak, ellenben pedig az könyvek nyomtatásában az Országh rendének szabadságát az 1353.ik Esztendőbéli 24ik ágozat nyilvánságossan teszi, sőtt az 1791ik Esztendőbéli 19ik ágozatban is többször említett nyomtatás szabadságának Kidolgozása az Országos Deputátiora bizattatott, azért a fent jedzett tilalmazó rendelést, mivel a hazai törvények világos értelmével nyilvánságosan ellenkezik, a Vármegye el nem fogadhattya és teljesítését nem eszközölheti, hanem ezen dologban az Országos Deputatio munkái eránt hozandó Törvényes Ágozatra várakozván addig is a nyomtatás szabadságát tárgyozó élő törvényekhez ragaszkodik."

20

. Az uralkodó, mit sem törődve a megyék ellenállásával, további korlátozásokat vezetett be.

21 A legtöbb vármegye köztük Zala sem változtatott álláspontján, sőt arra hivatkozva, hogy egyre nehezebb a különböző nyomtatványokat beszerezni, önálló nyomda létrehozásán buzgólkodott: „...nyomtatványoknak megh szerzésében könnyebb módgya nem lehetne mintha a Megyében könyvnyomtató volna, azért ennek miképpen lehetős behozása eránt jövő Törvény Szék alatt Deputatio fogh tartatni. . ."

22

. Erre már nem késik az uralkodói válasz: „...a könyvnyomtatás szabadsága eránt... Kegyeimessen válaszoltatik, hogy Eö Felsége mind a könyvek meghvizsgálása, mind a Különös Könyvnyomtató műheleknek, Királyi engedelem nélkül nem tartása, a titkos házi Műhelyeknek pedigh tökéletes eltörlése eránt maga Királyi Jussaihoz. . ." ragaszkodik.

2

'

1

' Tilt minden olyan művet, amellyel a „közbátorságnak fölzavaríttásától félni lehet", s végül határozottan megparancsolja: „hogy a Vármegye a Felséges Rendeléshez magát tökéletesen alkalmaztassa, az által hágókat pedig Fiskálissá által pörbe vonattassa . . ."

2

''. A vármegyei közgyűlés erre már óvatosabban reagál, de fenntartja az előző évben megfogalmazott véleményét: „Ezen Kegyelmes Rendelésnek foglalattya a Hazai Törvénynek némi nemű szorétását tárgyozni láttatván, az eránt teendő intézet a következő nagyobb számú Köz Gyülekezetve hallasztatik."

2

'"' S bár az ismert politikai események (a magyar jakobinusok mozgalmának bukása, Spissich alispán és társai gyanúba keveredése) fokozott óvatosságra intik a haladás erőit, a nyomdaalapítási törekvésükről nem mondanak le. „.. . a Járásonként Ki bocsájtatni Szokott hirdető Levelek a Helységeknél megh nem maradnak Könnyen feledékenségben mennek és a sok irkálásokkal a Közönséges Tisztviselők már egészben el nyomattatnának, a nyomtató Sajtónak bé hozása Szükségesnek találtatott" — olvasható az 1795. január 27-i közgyűlés jegyzőkönyvében

20

. 19 U. o. 473. p. 20 U. o. 473—474. p. 21 Ezekről részletesen FELHŐ—VÖRÖS: i. m. 222—224. p. 22 ZML. Közgy. jgyk. 1794. febr. 26. 32. sz. 2:i ZML. Közgy. jgyk. 1794. jún. 30. 1. sz. 24 U. o. 25 U. o. 26 ZML. Közgy. jgyk. 1795. jan. 27., 6/9. sz.