Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Horváth D. Tamás: Lichtenvolner Ferenc keszthelyi ácsmester családja és gazdálkodása a XIX. század első felében
tette a könyvnyomtatás gyors előretörését 10 . 1760-ban, a fellendülés kezdete előtt az ország területén 17, nagyobb részt közületi jellegű (városi, egyházi stb.) nyomda működött, 1790-ben már 51 a tipográfiák száma, s ezeknek a többsége magánvállalkozás. 11 Az alapítások nagyobb hányada Nyugat-Magyarországra esett, mert itt kedvezőbbek voltak a magánvállalkozási lehetőségek. A vállalkozók kedvét nem vette el sem a korábbi nyomdatulajdonosok erőteljes tiltakozása, sem pedig a szigorú cenzúra. A nyomdák számának növekedéséhez jelentősen hozzájárultak II. József felvilágosult intézkedései 12 . (Az ő uralkodásának évtizede sokszorozza meg a könyvnyomtató műhelyeket.) A II. József halála után tartott 1790—91-es országgyűlésen a rendek egyebek mellett a cenzúra ügyének alkotmányos rendezését is el akarták érni (saját ellenőrzésük alá kívánták vonni azt). A törvény előkészítésére kiküldött országgyűlési bizottság javaslatait azonban az udvar nem engedte az országgyűlés elé terjeszteni, közölvén: királyi jog a sajtószabadság, a cenzúra és a tanügy szabályozása. II. Lipót, miközben — a francia forradalomtól megriadva — a nyomdák számának csökkentésére törekedett, saját szolgálatába állította II. József cenzuraszervezetét. Elrendelte minden olyan mű betiltását, amely a legcsekélyebb kritikát gyakorolja az egyház, az állam vagy az uralkodó felett. Ezt a programot tette magáévá L Ferenc is 13 . Már uralkodásának kezdetén több szigorú rendeletet hozott a nyomdák jogviszonyainak szabályozására, az engedély nélküli nyomdák bezáratására 14 . A szigorú sajtó- és cenzurarendeletekkel szemben országos tiltakozás robbant ki. Az ellenállás fészkei a nemesi vármegyék (Szatmár, Abaúj, Gömör stb.). Azon túlmenően is elsősorban a korlátlan szólás- és sajtószabadság elvét valló magyar jakobinusok emelték fel szavukat. S bár Zala megye könyvnyomtató műhellyel ekkor még nem rendelkezett, szintén szükségesnek tartotta, hogy tiltakozzék. 10 A könyvnyomtatás XVIII. századi fejlődésével részletesen foglalkoznak: KOSÁRY Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Budapest, Akadémia Kiadó. 1983. A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében, I. (Összeáll: KOVÁCS Máté), Gondolat, 1963. GÁRDONYI Albert: Magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a 18. században ... Bp. 1917. BENKÖ Lóránd: A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában. Budapest. Akadémia K. 1960. FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Budapest, Akadémia K. 1978. stb. 11 V. ö.: BENKÖ i. m. 159. p. és NÓVÁK László:' A nyomdászat története IV. (Budapest, 1928.), illetve V. kötetének adataival. 12 Példa erre többek között az 1788. aug. U-i rendelete, amely a nyomdaipart és könyvkereskedelmet szabad művészetekké nyilvánította. 13 I. Ferenc nyomdapolitikájáról kiváló elemzést nyújt: SASHEGYI Oszkár; I. Ferenc nyomdapolitikája = Magyar Könyvszemle 1943. 3fi8 —382. p. és FELHŐ Ibolya—VÖRÖS Antal: A helytartótanácsi levéltár Budapest, Akadémia . K. 1981. 218—230. p. SASHEGYI Oszkár: A német felvilágosodás és a magyar cenzúra. Bp. 1938. M Országos Levéltár (Továbbiakban OL) Helytartótanács Revisio Librorum Normába 1792 és 1793.
