Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Horváth D. Tamás: Lichtenvolner Ferenc keszthelyi ácsmester családja és gazdálkodása a XIX. század első felében

vezte bonyolultabb ácsmunkáit előbb a ház gazdája, majd a halála előtti években már a mesterséget átvevő fia. A „tiszta" szoba fűtésére — mint említettem — egy cserépkályha szolgált. A „másik" és az „alsó" szobában egy-egy vaskályhát írtak össze. Fűtőanyagként pedig az udvarban tárolt tűzifáról olvashatunk a leltárban. A ház végében található kamrát elsősorban élelmiszertárolásra használták, erre következtethetünk az itt összeírt keményfa sublatos láda, a fiókos konyhaalmárium, az uborkás és ecetes hordók, zsíros véndölök stb. alapján. A ház alatti pincében a háztartás igényeit lényegesen meghaladó mennyiségű bort tároltak. A pincében összesen 248 akó űrtartalmú hordó találtatott, köztük egy 38 és egy 32 akós is. E hordókban az árveréskor, 1847. május 30-án 191 akónyi bort írtak össze. (Ez persze csak a városi házban lévő bormennyiség, mert a szőlőhegyekről csak a további ingatlanok felsorolásakor ejtek szót.) A városi ház végéhez illeszkedett az istálló, benne 1 ló, 2 tehén, 2 ökörtinó, 1 ökörborjú. Mellette kocsiszín állt, benne egy stájer kocsi, egy parasztkocsi és egy ökrösszekér. A háztartást a hidas tette teljessé, benne 2 göbe — közülük egyik öreg —, 1 ártány és 1 süldő emse. Már a városi háztartás rekonstrukciója is jellemzi azt a dunántúli mezővárosban karakterisztikus iparosháztartást, amelyben a mezőgazdasági tevékenységek rövidre fogott felsorolása is ilyen hosszú ideig tartott. A leltárkészítők a városi házon kívül három, Lichtenvolner Ferenc tulajdonában lévő szőlőingatlant is összeírtak. Közülük a Szálai „fölső" — azaz hegyoldalban lévő — szőlőbeni volt a legértékesebb. Rajta kétszobás présház állott pincével. A szőlőbeni hajlék berendezése a városi házénál jóval egyszerűbb volt, de még ez sem szorítkozott csak a legszükségesebb tárgyakra. A nagyobbik szoba bútorzatát így írták le: 2 fenyőfa ágy, puhafa asztal, 5 hátas szék, fenyőfa pad, 8 kép és egy tükör. A konyhában kis konyhaalmáriumot, konyhaasztalt, táltartó padot jegyeztek fel. A „hátulsó" szobában barna föstött ágyat, fenyőfa padokat említ a leltár. Bár a présházat a leltárban szerényen „szőlőbeni hajlékként" emlegetik, az ténylegesen inkább a hagyományos háromosztatú parasztházhoz állt közelebb, mintsem csak valami eső ellen védő alkalmatossághoz. A présház pincéjében 121 akónyi bornak elegendő hordó találtatott, bennük 91 akó bor és 9 akó törköly. S hogy az állatállományról rajzolt képet teljessé tegyük, itt kell megemlítenünk azt is, hogy a fölső szőlőben 12 kasnyi méhet is tartott a keszthelyi ácsmester. A másik szőlőingatlant korábbi tulajdonosának neve után Mezei szőlőként említi a leltár. Ezen az ingatlanon csak egy borospince állt, előterében mindössze egy rossz asztal állott két fenyőfa paddal. A Mezei szőlőbeni pincében 111 akónyi bornak elegendő hordó volt, bennük 32 akónyi borral. Harmadikként a vonyarci Ladányi-féle szőlőt említi Lichtenvolner Ferenc tulajdonában lévőnek a leltár. Ennek az ingatlannak az értéke jóval elmaradt az előbbi két szőlőétől, s a leltár semmilyen rajta álló építményről sem tesz említést. Az ingatlanok felsorolását tovább folytatva, leltárba vétetett még egy kisebb értékű szántó „koponári" föld néven, valamint 5 kisebb darab rét, kettő közülük bükkönyös.