Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Gyyulai Ferenc: A honfoglaló magyarság gabonatermesztése II.

GAÄL László feltételezi, hogy honfoglalóink az árpa tavaszi vetésű változatát termesztették.

1

''

1 Okleveleinkben az árpa szó 1181-ben bukkan fel először, mint helységnév. 1323-ban pedig „Arpatorlo" helynévvel találkozunk.

15 A búza (Triticum sp.) A búza bolgár—török eredetű növénynevünk, ugyanúgy, mint az árpa. A régészeti leletekben is együtt fordulnak elő. A honfoglaláskori búza régóta foglalkoztatja a szakembereket. Nem meglepő, hogy egymásnak ellentmondó vélemények alakultak ki. BERLÁSZ Jenő szerint a honfoglaláskori típus a „kétszemű vagy kétsorú" búza volt. A közönséges búza csak később honosodott meg.

!,i MÁNDY György erősen kételkedik abban, hogy a magyarok az új hazába búzát hoztak volna magukkal. Szerinte az itt lakó népektől vették át honfoglalóink laza kalászú aestivum-búzákat, A római kori barbaricumra szerinte már felhagytak hazánk területén a törpebúza17

, az alakor- és a tönké

18 termesztésével.

19 RAPAICS Raymund tovább megy. Véleménye szerint a magyarok vándorlásaik során ismerkedtek meg a Triticum dicoccum SCHRANK-kal és az új hazába már ezt a búzafajt hozták magukkal. Bizonyítéknak pelyva szavunkat hozza fel: „mely csuvas-baskir eredetű és a kétszemű búzát jelentő polba szóból származik."

20 A búza szóval kapcsolatban CZUCZOR Gergely és Fogarasi János még úgy foglaltak állást, hogy eredete homályba vész, de leginkább a búvik és a u GAÁL L. 1978. 61. Itt megint a régi értelemben vett nomadizmus továbbélésének gondolatvilágával találkozunk. Amint arra már korábban kitértünk, a tavaszi gabonák hozama alacsonyabb, mint az őszié, ugyanakkor ökológiai igényei magasabbak. ,r

'SZAMOT A I.—ZOLNAI GY. 1902—1906. 30. BERLÁSZ J. 1947. 24. Nem vonjuk kétségbe, hogy eleink a Triticum dicoccum SCHRANK-ot ismerték, de a leletek tanúsága szerint nem termesztették. 13 A szerző által feldolgozott Fonyód-Bélatelep X. század közepi cölöpépítményei közül előkerült növénytani anyagban — leletek a keszthelyi Balatoni Múzeumban vannak — jelentős számban törpe búza szemtermések is találhatóak. is Az alakort és a tönkét a múlt században még termesztették a Kárpát-medencében. Ámbár csekély értéküknél fogva ritkaságszámba mentek. (DEININGER I. 1890. 47.; SZECSEY I. 1897. 13.). 19 MÁNDY GY. 1972. 96—97. 20 RAPAICS R. 1934. 128—130. RAPAICS Raymund véleményéből két megállapítást nem lehet elfogadni. Ugyanis ,,vándorlásaik" közepette növénytermesztést nehéz megtanulni. Másrészt semmi jel, lelet nem utal arra, hogy eleink a tönkét termesztették volna. És miért kellett volna magukkal hozni, amikor itt már azt előttük is ismerték! FÜZES Miklós szíves szóbeli közlése szerint a szaltovo-majackojei kultúra területén —, melynek sztyeppéi variássával őseink is kapcsolatba kerültek — is csak csupasz szemű, „laza kalászú búzákat" termesztettek. RAPAICS Raymund állítása ezzel meg is dőlt, nem beszélve arról, hogy őseink már az új kőkor idején megismerkedtek a növénytermesztéssel, miként azt a már idézett földmüveléssel összefüggő szavaink mutatják. Az őskorban pedig elsősorban pelvás búzák termesztése folyt.