Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Turbuly Éva: Zala megyei statútumok

97 Zm. Közgy. Egerszeg, 1731. december 7. Kgyjk. V. 158. 1. Elrendeltetik; a századbiztosok haladéktalanul vizsgálják meg, hogy a széttelepített katonaság porciói megegyeznek-e a szolgabíró urak által előírttal, és erről tegyenek jelentést az alispánnak, hogy az a hiányosságokat a főméitóságú generális úrnak a tudomására hozhassa! És minden helységben a legkomolyabban vizsgálják meg, hogy a lóporció fejében 12 font szénát adnak-e! Továbbá kerüljék el a szám feletti lótartást, és senkinek se kelljen az adót készpénzben, hanem természetben, embernek szóló és lónak való porcióban adnia! *Zm. Közgy. Egerszeg, 1733. április 8. Kgyjk. V. 663. 1. Elhatároztatott, hogy a marhahús ára forintonként 3 és fél, a borjúé 4 dénárban limitáltatik a corporis Christi (a pünkösd utáni első vasárnapot követő csütörtök) ünnepéig. 99 Zm. Közgy. Egerszeg, 1733. július 13. Kgyjk. VI. 24. 1. Mivel a falvak lakói most az aratással vannak elfoglalva, és ezért nem akarnak a megyeház kerítéséhez követ hordani, elrendeltetett, hogy erre a munkára bérmunkásokat fogadjon a megye! 109 Zm. Közgy. Egerszeg, 1733. október 27. Kgyjk. VI. 64—65. 1. Elhatároztatott a széna adminisztrációja körüli viszályok elhárítására, amelyek a szegény népet terhelték, hogy minden lóporcióra 12 font szénát kell kiállítani a hadbiztosoknak, és ezt be kell számítani az adózó helységek adójába! 101 Zm. Közgy. Egerszeg, 1734. április 15. Kgyjk. VI. 147. 1. A kimért marha-, borjú- és bárányhús fontja 2 krajcár. A Balaton felé eső járásokban pedig a bárány és borjúhús 4 dénár. m Zm. Közgy. Egerszeg, 1735. április 19. Kgyjk. VI. 352.-1. A marhahús fontja és a bárányé is 2 krajcár, a borjúé 4 dénár. m Zm. Közgy. Egerszeg, 1735. június 6. Kgyjk. VI. 441. 1. Az esküdtek ügyében elhatároztatik : ha három alkalommal nem teljesítik esküdti kötelességüket, elmozdítják őket hivatalukból. m Zm. Közgy. Egerszeg, 1737. április 4. Kgyjk. VI. 548. 1. Elhatározta a vármegye, mindenki, aki a megye területén szőlőhegyen lakik, térjen vissza származási helyére! Aki egy hónapon belül nem tenné meg, azt a vicegerens a megyei hajdúkkal súlyos büntetés terhe mellett kényszerítse vissza • a lakóhelyére! A vármegye azért határozott így, mert az ilyen szőlőhegyen lakók sok rendetlen dolgot tettek, és ezt meg akarja akadályozni. -V-