Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Orbán Sándor: A paraszti érdekvédelem felszámolásának része a mezőgaz-

Befejeződése természetesen nemhogy azután, de még évtizedek múlva sem következett be teljesen, az azonban bizonyos, hogy 1956 visszafordíthatatlanná tette. A hagyományos paraszti mentalitás átalakulásának, felbomlásának tényezői nyomon követhetők mind a szocializmus, a szocialista szektor alapvető intézményeinek falusi meghonosításában, kiszélesítésében, mind a földtulajdonhoz, a földhasználathoz kapcsolódó gazdasági tevékenység biztonságának direkt eszközökkel való megingatásában és szinte teljes lerombolásában. Mindkét tényező hatását fokozta, hogy a paraszti érdekvédelem felszámolása szabaddá tette számukra az utat. E felszámolási művelet ugyan szisztematikusan zajlott, mégis bizonyos visszaesésekkel haladt előre és vált teljessé az ötvenes évek utolsó harmadára. • * * A paraszti érdekvédelem jelszavát, falusi bázisuknak megfeleő fogalmazásban: döntően a mezőgazdaságot terhelő stabilizációs ármegállapítás, az agrárolló, részben pedig a kellő juttatás nélkül maradt szegényparasztság helyzetének és más kérdések megoldatlansága miatt eleinte még nemcsak a két paraszti párt: a kisgazda és a parasztpárt, hanem a kommunista párt is zászlajára írta. 1945 őszi választási programjában éppen úgy ott szerepelt a „mezőgazdasági érdekképviseletek népi demokratikus alapon" való átszervezésének javaslata, mint ahogyan más fogalmazásban esztendőre rá az MKP III. kongresszusa is követelte azt. 1947 szeptemberében pedig a választásokat követő üormányprogram-javaslatában a „községi választások" megtartásának szorgalmazása mellett ugyancsak sürgette (december 31-i határidővel) a „demokratikus mezőgazdasági érdekképviselet . . . törvényhozási úton" való megteremtését. Ahogyan azonban az előbbiből, úgy ebből sem lett semmi. A kommunista párt akkori tervei szempontjából a demokratikus érdekképviselet, akár a mezőgazdaság egészével, akár a dolgozó parasztsággal kapcsolatban hangoztatta is azt, alapvetően átmeneti taktikai jelszó volt, amelyről jól tudta, hogy olyan politikai mezőnyben, ahol paraszti pártokkal kell versengeni, nem hagyhatja ki a nyilvánosságnak szánt programjából. A párt ugyanis egyrészt már valóban jelentős befolyással rendelkezett több olyan szervezetben vagy intézményben (FÉKOSZ, UFOSZ, FMSZ), amely a mezőgazdasági munkások, az újgazdák, a szegény-, esetleg kisparasztok bizonyos (mindenekelőtt munkavállalói és földhöz juttatotti és kisebb részben termelői) érdekeit is képviselte. Ezeken túl az érdekképviseleteket úgy tekinette, mint amelyek „kivétel nélkül a gazdagparasztság érdekeit védték és a jobboldali reakció bázisai voltak." Éppen ezért, ha még 1948 nyarán nem is kívánta rendeleti feloszlatásukat, bizonyos jogoktól (pl. termelési szerződések kötésétől) megfosztani indítványozta őket és amellett volt, hogy az „érdekképviseleti feladatokat országosan a Magyar Országos Szövetkezeti Központra, megalakulása után pedig a földművesszövetkezetek országos választmányára kell bízni és ezen kívül az UFOSZ-ra". S a falvakban is ugyanígy: „az érdekképviseleti szervek községi megbízottainak a munkáját át kell adni a földművesszövetkezeteknek, ahol pedig az nincs, az UFOSZ-nak".