Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Gyimesi Sándor: Az iparosítás Délkelet-Európában az I. világháború előtt

iparosítás I. világháború előtti szakaszában is sok tekintetben uralkodó maradt. (Pl. a legnagyobb hitelező a nemzeti valutáknak az aranyfrankhoz igazítása stb.) A másik a török birodalmi piacot sokáig kézben tartó görög kereskedelem, amely a későbbi görög hajózásnak és vállalkozói rétegnek is felnevelője volt. Végül a harmadik, egy Török Birodalom belső piacára alapozott protoindusztrializáció. Ennek is két része volt, ami két fázist is jelentett. Egyik még a XVIII. századik visszanyúló görögországi textilipar, amely a macedóniai és thesszáliai háziipar bázisán manufaktúraszerű szerveződésekhez jutott el. Összeomlása a XIX. század elején következett be háborúk és a Balkán belső zavarai következeiében. (Említettük már, hogy a görög ipari befektetések az 1810-es évek szintjét csak a század vége felé érték el újból.) A másik a XIX. század folyamán kibontakozó bolgád iparfejlődés. Ez is főleg textilipar, s kiviteli piacra — a már említett liszthez hasonlóan — Egyiptomig is eljutott. Ez az ipar sokáig együtt élt a modern iparosítással s termelési értéke még 1905-ben is többszörösen felülmúlta a gépi nagyiparét. Még fontosabb, hogy az alacsonyabb tőkeigényesség miatt tiszta nyeresége 30—100%-kal nagyobb volt a modern iparénál. így a benne felhalmozódott tőkét a nagyipari vállalkozások nem vonzották. Más piacra termelve, eltérő ágazatokban kibontakozva, mint a modern iparosítás, nem tudott azzal szervesen összekapcsolódni. Sorsa így a szerves beépülés helyett a pusztulás lett, a külföldi ipar versenye egyre szűkebb térre szorította. Az iparosítás kudarcának másik okát az állam felhalmozást elszívó hatásában kell látnunk. Ez elsősorban Romániára és Szerbiára érvényes, ahol az állami bevételek 1890 és 1910 között sokkal gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jövedelem. (Románia: nemzeti jövedelem: 59%, állami bevétel 146%, Szerbia: nemzeti jövedelem 62%, állami bevétel 92%.) Ez egyrészt a jövedelmek nagyoob hányadának központosítását jelentette, másrészt az állami bevételek, fő forrása az adó lévén, a lakosság, elsősorban a parasztság egyre súlyosabb megterhelését. A külföldi tőke modernizációs hatása sem hozhatta meg a kívánt hatást. A maga gazdasági érdekeit követve, nem az önálló nemzetgazdaság fejlődését, hanem a világgazdaság rendszerébe való betagozódást segítette elő, sőt kényszeri tette ki. Ez pedig szükségképpen alárendelt szerepet jelentett, létrehozva a Balkánon az első európai „alulfejlett" nemzetgazdaságokat.