Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Kostyál László: Álom és valóság. Szekeres Emil festészetéről — — —

természetesen az absztrakció jóval magasabb fokán jelenít meg (Rekviem sorozat, Esti csend). Mindig a szép ábrázolására törekszik a borzalmak mögött is, de — Fodor András megfogalmazásában — „a szép azonban Szekeres szótárában sohasem azonos a tetszetőssel, így a művészi megmutatkozásokban sem befolyásolják a napi kereslet kívánalmai. Eszményi megrendelőjével, a közösséggel úgy azonosul, ahogy a belül küzdelmesen kialakított jelrendszert — mint a sorsát kifejező, tájra, emberekre is jellemző érzékeny tanúságtételt —• igyekszik magából öncsalás nélkül, híven kivetíteni".- A szép nem külső (esztétikai), hanem belső (lelki) fogalom, szoros kapcsolatban áll az igazzal, amit alkotónk soha nem ad fel. Konok következetességgel halad pályáján, mindig az igazat keresve, s ha megtalálta, az önmagából kiszakított szépbe csomagolva tárja elénk, akármilyen keserű is legyen az. A kiegyensúlyozott, derűs színek sokszor mély indulatokat takarnak, melyek mindig az igazságérzetéből fakadnak. Magányos művész, de magányossága karakterisztikus, buktatókkal teli egyéni útjából és nem félrehúzódásból fakad. Olyan művész, akire mindig érdemes odafigyelni, mert alkotásaival közös létünk nagy kérdéseire keresi a választ. 2 FODOR András : Szekeres Emilről. A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban 1977. X. 28—XI. 30. között megrendezett kiállítás katalógusa.