Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Molnár András: Kísérlet Csányi László perbefogására

ősi szabadságaiul meg nem fosztatott. Jelen lévén azonban a következő napon tartott gyűlésen, s eképpen vallja a [másodikra:] Hogy azon k[egyes] intéző levélnek, mely a vármegyék küldöttjeinek Pozsonyba leendő összvejöveteleket tiltja, felolvasása után a tárgy felett több táblabírák, nevezetesen legelőször Deák Ferenc, Hertelendy Károly, Csányi László úr, Dőry Imre, Inkey Imre és Horváth János kamarás urak szólottak. Mindegyiknek egyes szavaira ugyan a tanú nem emlékezik, azt azonban tiszta lelkiismerettel vallja, hogy Deák Ferenc táblabíró úr a sokszor érdeklett intéző levélben vezérokul felhívott 1715-iki 31-ik cikkelyt szokott élesszólásával taglalás alá vévén, azon kérdésnek elhatározását: vajon a választmány Pozsonyba elmenjen-e, vagy sem, a karok és rendek ítéletére bízta. A többiek a körülmények változásával felírást javasoltak. Csányi László úr azon elvből kiindulva, hogy kérni és környörögni akármely hű jobbágynak fejedelme előtt egyesleg és választmányképpen is szabad, a választmány küldetését Dőry Imre táblabíró úrral együtt javallá. Azt azonban a [harmadikra] a tanú kereken tagadja, hogy ő Csányi László úrnak beszédje folytában ezen szavakat; hogy ,,a legvérengzőbb Tyranus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek és felvilágosodottnaik kigúnyolt 19-ik században történnek", hallotta volna, úgy nem emlékezik legkevesebbé arra is, hogy a kormány tetteit „cégéres cinkosságoknak" nevezte volna. Sőt nyugodt lélekkel vallhatja és vallja, hogy a nevezett táblabíró úr fejedelmünk személyérül, amelyet is a kormánytól mindenkor elkülönözött, minden alkalommal a legmélyebb hű jobbágyi hódoló tisztelettel emlékezett. A [negyedikre:] Hogy Csányi László táblabíró úr makacsul vitatta volna a választmánynak Pozsonyba leendő elküldetését, azt a tanú nem mondhatja. Annyi azonban bizonyos, hogy miután a pesti ifjak ügyében őfelségéhez járulás végett a nemes vármegye által kinevezett választmánynak több tagjai elmaradtak, nehogy azok, kik Pest vármegye levele következésében az 1837-ik eszt[e]ndei május 29-ki közgyűlésen, és így az érintett intéző levélnek megérkezése előtt a Ns. vármegye által Pozsonyba leendő öszvejövetelek végett kinevezett tagok ismét elmaradjanak, sokszor írt Csányi László úr már a (második) pont alatt felhozott tiszta nézeténél fogva, hogy a kinevezettek a gyűlés által megkérdeztessenek, vajon az érintett tiltó parancs megkérdezte után előbbi kineveztetéseket elfogadják-e? Kik is el nem fogadván, önkénti vállalkozást javallott, hogy azonban ezen indítványa elfogadását Csányi László úr erőltette volna, a tanú tagadja. Frissen emlékezvén a tanú Csányi László úrnak ezen szavaira: hogy ő maga véleményét senki nyakára tolni nem akarja, s látván indítványának el nem fogadási sikerét, annak minden további vitatásával felhagyott. Az [ötödikre:] tanúknak megyénk főispánját, kinek elnöksége alatt azon gyűlés tartatott, és Kerkápolyi István első alispán urakat, mint a vádlott szónokhoz legközelebb ülőket nevezi. Negyedik tanú Bezerédy Miklós Hahóti apát és Keszthely városi lelkész, lelkiismerete tisztaságára megkérdeztetvén, szorul szóra ezen vallást tette: Jelesen az [elsőre:] igen is jelen volt. A [másodikra:] Mennyire emlékezőtehetsége engedi tudja a tanú kik s mit beszéltek a kérdéses tárgyban. A [harmadikra:] legelőször is t[ekintetes] Deák Ferenc táblabíró úr szólamlott