Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Molnár András: Kísérlet Csányi László perbefogására
szónokságban, ez az intézetbeli rendelkezést közsérelemnek tekintette ugyan, a választmánynak azonban Pozsonyba ezúttal leendő küldését ellenezte. Ezen utóbbi véleményt pártolták még: Horváth János és Inkey Imre kamarás és táblabíró urak is. Szólott végre e tárgyban még Dőry Imre táblabíró úr is, kinek azonban beszédjét, s ebből következtetett véleményét, a minél inkább növekedett zaj és kiáltások miatt a tanú már nem is értette. A [harmadikra:] valamint egyrészrül a tanú bárkit is (légyen az barátja vagy nem jó akarója) ha bűnös, a bosszúálló igazság alul akármely módon felmenteni nem kíván, úgy másrészrül akár az ártatlant vádolni, akár lelkiismeretét részrehajló vallással terhelni emberi rendeltetésének, s természeti törvényének ellenére nem fogja, ennek következésében hogy Csányi László táblabíró úr szabad, és a sérelem miatt lelkes beszédet tartott, arra a tanú emlékezik. Melyek voltak azonban beszédjének egyes kifejezései, pontosan azt meghatározni akkori beteges állapotja miatt is annál kevésbé tudja, mivel a nevezett szónok úrnak beszédje magas eszméleteket (mesterségesen öszveszedett, nem közönséges szavakkal szerkesztetteket) foglalván magában, a kijelentett sérelmet hol azokban szomorú részt véve, hol az orvoslást mindenünnend reájok kérelemmel varázsolni kívánván jelelték ki, hogy azonban a kormánynak tetteit, „cégéres cinkosságoknak" nevezte volna, erre a tanú egyáltalán fogva nem emlékezik, sőt a kormányt koronás fejedelmünk felséges személyétül szónok úr külön választván, ez utóbbi eránt minden alkalommal a tanú magános tudományaira is jobbágyi hív tisztelettel nyilatkozott. A [negyedikre:] Csány László táblabíró úr ezen beszédjének azon része, hogy az e tárgyban már előbb kinevezett kiküldöttség Pozsonyba való menetelre továbbá utasíttasson, a tanú annyival is inkább, minthogy ő is a választmánynak egyik tagja volt, közelebbről érdekelvén, arra jól emlékezik, hogy a nevezett táblabíró úr ezen kiküldöttségnek megújítását, sőt ha a kinevezett tagok el nem fogadnák az elmenetelt, önkéntes vállalkozást ez érdemben folyamodás végett személyével együtt ajánlotta. Ezen ajánlatot azonban, hogy többszőrre előadta, vagy vitatta, és erőltette volna, azt a tanú nem állíthatja, visszaemlékezvén szónok úrnak válaszul egy ellenvéleményére mondott ezen szavairul, hogy ő senki sorsa kerekébe vágni nem akar. Egyéberánt minő értelemben mondottak a fentebbiek, bírája kiki beszédjének maga legjobban lehetvén, annak taglalásába a tanú bele nem ereszkedik. Meg lévén győződve Csányi László úrnak azon férfias karakterérül, hogy ez iránt megkérdeztetvén, nézeteit világosságra derítendi. Az [ötödikre:] A kérdéses tárgynak vitatása a közgyűlésben, hol az egész megye jelen lenni felkéretik, nyilvánosan történvén, arra a vármegye nagyobb része, sőt a megyei főispán úr is, mint a kérdésbeli közgyűlés elnöjke emlékezik ,és tanúnak használtathatik. Harmadik tanú Farkas Károly táblabíró úr, 31 éves, r[ómai] kfatolikus], Balatonedericsi, ezen Ns. megyei helységbeli lakos, meghiteztetvén szorul szóra következőleg vallott: Az [elsőre:] Múlt [l]837-ik [esztend]ei szeptember h[óna]k 25-én tartott tisztújító széken mindaddig a vármegye háza előtt mintegy harminc lépésnyire minél közelebb felekezetével együtt az ellenfél által nem bocsáttatott, a tanú jelen volt, míglen társaival együtt széllyel verettetvén, ezen tisztválasztási