Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Molnár András: Kísérlet Csányi László perbefogására

Arrul [hog}'] vajon [Először:] Jelen volt-e a tanú 1837-ik [esztend]ei szeptember h[óna]k 25én Zala vármegyei tisztújításon, és másik napon tartott (közgyűlésen? Jelen lévén: [Másodszor:] Tudja-e, s hallotta-e a tanú, hogy azon kfegyes] intéző levél következésében, mely szerint a vármegyék küldöttjeinek Pozsonyban leendő összejövetelek eltiltatik, kik által és minő beszédek tartattak? Ezt tudván: [Harmadszor:] Vallja meg a tanú, hogy ki és minő kifejezésekkel élt, nevezetesen Csányi László úr minő értelmű beszédet tartott? Különösen pedig élt-e ezen kifejezéssel: hogy a „legvérengzőbb Tyranus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek és felvilágosodottnak kigúnyolt 19-ik században történtek," szinte a kormány tetteit nevezete-e „cégéres cinkosságoknak?" Szóval minden kifejezéseit, úgy amint azok mondattak, rendre beszélje el a tanú! [Negyedszer:] Csányi László úr nem vitatta-e makacsul, hogy azon k [egyes] intéző levél ellenére is a küldöttségnek Pozsonyba el kell menni, és ha mindjárt a vármegye által kinevezettek nem mennének is el, de önként vállalkozóknak szükség elmenni, és nem ajánlotta-e ő magát, hogy mint önként vállalkozó kész az elmenetelre? Minő értelemben mondattak ezek? Mindeneket, amint történtek, beszélje el, s vallja meg a tanú! [Ötödször:] Kik lehetnének e tárgyban alkalmatos tanúk? Nevezze meg azokat. ! Első tanú Horváth Nep. János cs. kir. kamarás, zalabéri, ezen n[eme]s megyében kebelezett helységbeli lakos, 52 esz[tendős], római kfatolikus], szokott módon meghiteztetvén, tulajdon szavaival szerkeztetett ezen vallást tette: Jelesen az [elsőre:] Igenis jelen volt a tanú. A 2-ik és 3-ik pontokra: tudja a tanú, hogy a kérdéses k[egyes] intéző levél kihirdetése után több táblabírák — nevezetesen Deák Ferenc, Hertelendy Károly, Csányi László, m[éltóságos] Pallini Inkey Imre cs. kir. kamarás urak, sőt meg maga a tanú is szólottak. Egyes szavaira ugyan mindegyik szóló uraknak a tanú nem emlékezik többé, mint hogy nem az egyes szavakra, hanem a beszéd lelkére ügyelt,. de azt minden lelíkiismerettel vallhatja, hogy mindegyikőjök egyedül csak azon elvből ment ki, hogy kérni, és környörögni nemcsak nem vétek s bűn, hanem inkább igenis hódolás, s az, és azon való fájdalom tette minden egyik beszédjének igaz lelkét, hogy íme a hív megye gátoltatik még attól is, hogy könyörögni menjen, s így fejedelme iránt hódolását bizonyítsa. Ami Csányi László táblabíró úrnak beszédjét illeti: igaz ugyan, hogy ő azon való fáj dalmit, hogy a legártatlanabban, legtörvényesebben, sőt hódolását leginkább bizonyítóbban íme gátoltatik a megye (abban tudni illik: hogy felséges fejedelméhez könyörgésével járulhasson) hangosabb cifra szavakkal és elevenebben adá elő, azt is egész lelkiismerettel vallhatja, és vallja a tanú: hogy Csányi László úr a kormánynak, melyet a felségtől mindég különösítette, tetteit cégéres cinkosságoknak soha nem nevezte, azonban azt is egész lelkiismerettel, és tiszta tudományából vallhatja, és vallja a tanú, hogy Csányi László úr nemcsak ezen alkalommal, hanem számtalan máskor is, valahányszor akár nyilvánosan beszédet tartott, akár mindig a tanúval négyszem-