Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Gyyulai Ferenc: A honfoglaló magyarság gabonatermesztése II.

volt, s így, 3,5 átlagot számítva, 1 holdon átlagban 437,5 liter gabona termett"/'

7 Európa más vidékén sem voltak valószínűleg magasabbak a gabonák hozamai. Értékes adatok maradtak fenn a Karolingok korából. Ezek szerint a terméshozam tönkölyből kétszerese, rozsból 1,6-szorosa, árpából pedig 2,2-szerese volt az elvetettnek. Ebben az esetben elmondhatjuk, hogy a falusi lakosság az éhínség határán élt/'

8 FÜZES Miklós megállapítása szerint a gabonafélék terméseredményei a neolitikumtól a XIX. század közepéig mindössze 15 súly %-kal (acceleratios percent minimum) — a caryopsisok metrikus növekedése miatt — emelkedett/

0 Ismerve a múlt századi termésátlagokat, nagyon alábecsültnek tartja a fenti terméseredmény becsléseket.

50 Itt kell elmondanunk, hogy a kinyomtatott, vagy kicsépelt gabona tisztításának számos módja volt ismeretes. Mindenekelőtt a szelelés és a szórás, de ide sorolható a rostálás, mosás és a szemenszedés is.

31 A tisztítás után a gabonát földbe ásott vermekben, vagy föld feletti tárlókban tartották. A kenyérmagvak szétzúzását töréssel, vagy őrléssel végezték. Az őrlésre igen kevés adatunk van. Szent Gellért püspök nagy legendája őrizte meg az őrlés közben éneklő lány közismert történetét.

52 A telepeken, de a temetőkben is gyakori az Árpád-korban az őrlőkő töredék.

53 Szétzúzás előtt a magvakat valószínűleg gyengén megpörkölték. Általános jelenség ez a magvak felhasználásának legkezdetlegesebb fokán is. Rendsze47 MOLNÁR E. 1949. 210—211. A fenti hozam adatok túl általánosak. Nem derül belőlük ki világosan, melyik termesztett fajról van szó. Ugyanis a „gabona" gyűjtőfogalom, melybe az árpa-, a búza-, a kölesfajok, a rozs és a zab egyaránt beletartoznak. Nem tudjuk azt sem, hogy a fenti terméseredmények caryopsis nuda-ban, vagy caryopsis corticata-ban értendők? Az Árpád-korra vonatkozóan konkrét hozam adatok nem állnak rendelkezésünkre. Ezért talán megengedhető, hogy a legelső írásos adatokat hívjuk segítségül. Igen mélyen szántók azok az elemzések, amelyeket MAKKAI László (1938 b. 45— 69.) és KIRILLY Zsigmondné (1908. 70—77.) végeztek. Ezen vizsgálatok szerint Magyarországon a XVI. közepén a Murányi uradalomban (Gömör megye) a búza hozama öt év átlagában (1560—1565) 3,1-et tesz ki. Az erősen szórványos zab- és árpaadatok 1,7—2,3 között mozognak. A paraszti szántóművelés egyéni terméseredményei nem maradtak meg olyan formában, hogy abból a paraszti gazdálkodás hatékonyságára következtethetnénk. így pl. nem ismerjük a paraszti gazdaságokban elvetett mag mennyiségét. Az viszont a cséplési eredmények összevetéséből kitűnik, hogy a XVI. században 6:3 arányban ad magasabb hozamot a paraszti búza a földesúri (allodialis) búzával szemben. 4S

SZKAZKIN, SZ. D. 1979. 54—55. Ha ez így is volt, más tényezőket is figyelembe kell venni pl. társadalmi jellegűeket. Többek között azt, hogy a paraszt földesurának gabonájából kilenceddel, egyházának tizeddel tartozott. 49 FÜZES M. 1977. m FÜZES Miklós szíves szóbeli közlése. 51 BALASSA I. 1964. 41—58. 52

Szent Gellért püspök nagy legendája (fordította: Szabó Flóris) in: ÉRSZEGI G. 1983. 87. ás Az ép őrlökö, éppen a mezőgazdasági szempontból jelentős vidéken, nagy értéket képviselt. Ilyen érthetően csak kevés maradt ránk.