Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban

tüntették fel az ágy felhuzatolását, az elfogyott gyertyák árát, a szoba díját, továbbá az istállóban elszállásolt lovak, a kocsiszínben tárolt hintók taksáját. A megfelelő kategórián belül a vendég egyféleképpen takarékoskodhatott: mindenből a „közönséges" minőséget, s nem a „finomat" választotta.

52 Az átlagos napi kiadás a negyvenes években legalább 3 pengő forintba került.

53 Nem véletlenül panaszkodtak hát a füredi „mód feletti drágaságra".

5/4 A legtöbb kritika a programszervezésre, vagy inkább annak hiányára vonatkozott. Az uradalom ugyanis nem gondoskodott a szabadidő-programokról. Már az 1835-ös felügyelői utasítás bevezetését

55 követően is olyan nyilvános észrevételek hangzottak el, hogy az uradalom legyen a közszellem alakítója.

56 Például azzal, hogy kölcsönkönyvtárat állít fel, úszóiskolát szervez.

57 S mivel ez nem történt meg, a vendégek — a Fürdőhelyi Bizottság irányításával — maguk veszik át a kezdeményezést. Ennek köszönhető a lövölde felállítása 1844-ben

58

. Sikerként könyvelhetik el, hogy ők gondoskodhatnak zenészekről (pesti német zenekar, ill. a cigánybanda szerződtetéséről). Kezdeményezik egy Balaton-parti kilátó, csónakkikötő és közös társalgó létesítését 1847-ben. A csónakkikötő terve meg is valósult. Az olcsó színészszállás érdekében szorgalmazzák, hogy az uradalom a kőszínház mellé építsen színészlakot.'

9 3.2. Egy nyári nap Balatonfüreden. Az elmondottakból következik, hogy a vendégeket — akár betegek voltak, akár egészségesek — nem kötötte szigorú napirend. Mivel naponta kevés volt a társasági együttlét, s a társadalmi érintkezést is még javarészt a rendi szemlélet hatotta át, a vendégek állandóan unalomról panaszkodtak. Ami persze már ki is fejezte azt az igényt, hogy egy részük a szabadidő eltöltésének polgári formáit kereste, igényelte Füreden. A nagy vonalakban megismerhető napi időbeosztást a szokás alakította ki. Gyökerei az 1780-as évekre nyúltak vissza, amikor a fürdőn állandó személyzetet alkalmaztak már, s megkezdődött az orvosok tudatos gyógyító tevékenysége. Azaz a napirend a gyógykúra menetéhez igazodott. S ez valóban ellentmondásként jelentkezett már az 1830-as évek végén, amikor a vendégek 52 Árszabása azon czikkelyeknek, mellyek... 1825-dik Esztendőre a balatonfüredi savanyóvízre határoztattak. = Hazai és Külföldi Tudósítások 1825. I. 36. sz. (V. 4.) '""Csatáry: i. m. 246. r/l Tanárky György: Fürdői képek. Füredi Annabál. = Életképek 1847. II. 8. sz. (VIII. 22.) 254. Korábban az egyik cikkíró nem kis iróniával tanácsolja az olvasónak: „Pénzt is hozz magaddal, itt elkel, mert ezután (is) gyógydíjat (curtax) fogunk fizetni..." = M. L. (Madarász László?): Belföldi levelezések. BalatonFüred, júl. 16-án. == Életképek 1844. II. 4. sz. (VII. 24.) 120. Az apátság a kritikákat méltányolva egy áthidaló megoldást választ: a szezon második felében — július végétől — 50"

u-os árkedvezményben részesíti a vendégeket. (Tanárky: i. m. 254.) "'Az instrukciót Kovács Tamás főapát 1835. október 1-én adta ki. r>li T. L. = Tarczy Lajos: Füredi emlékezetek. Naplómból. — Rajzolatok a Társas élet és divatvilágból. 1836. II. évf. 72. s . (IX. 7.) 572—575. :

>' Uo. 58 Füred, nyárutó 20-án. = Honderű 1844. 9. sz. (VIII. 31.) 149. 5a Csatáry: i. m. 246., „Arthur": Levelezések. Balaton-Füred, júl. 16. 1847. •= Hazánk 1847. 35. sz. (VIII. 12.) 379—380. Ez utóbbi tudósítás sürgeti a színészlak építését.