Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban

mertessék a fürdő gyógyhatását, fejlődését. A fürdőfelügyelő is élénk levelezésben állott a fürdővendégckkel, akik már tudták, hogy tavasszal érdemes szobát foglalniuk; s a közeli és fővárosi, sőt bécsi kereskedőkkel, akik áruikkal ellátták a fürdőtelepet, az apátságot, s gondoskodtak a palackozott savanyúvíz forgalmazásáról is. (1836-ban még csak alig több, mint 80 ezer üveg és korsó savanyúvizet dobtak piacra, a negyvenes években volt esztendő, hogy ez a szám a 200 ezret is meghaladta.) Ugyancsak külföldi példa nyomán határozták el, hogy a fürdővendégek névsorát közzéteszik. Az első névsort 1839-ben adta ki a veszprémi nyomda." Ugyanitt állították elő a nyomtatott fürdő számlákat (szállodai szobaszámlákat), amelyeknek részben szintén a reklám, a fürdőhely jó hírnevének öregbítése volt a célja. Később, 1860 után szorgalmazták, hogy Raimann Rudolf veszprémi könyvárus a fürdőhelyi épületekről készült képsorozattal (kőrajzok) kedveskedjen a vendégeknek. Ezeket a telepen felállított kereskedésében értékesítette. Újítás volt akkoriban az is, hogy a szállodaszámlákon is feltüntették a szállodák rajzát, majd fényképét. A külföldi fürdők és egyesületek mintájára itt is bevezették (1836) az észrevételek könyvét, amely nem a mai értelemben vett panaszkönyv volt, mert nemcsak a kritikai észrevételeket, hanem a vendégek jobbító szándékból fakadó javaslatait is rögzítette/''' E kötetek azonban a második világháborút követő években elpusztultak, így a kutató, ha tartalmukat rekonstruálni akarja — s ez lehetséges —, akkor a másodlagos forrásokra van utalva. A fürdő újjáépítésétől kezdve már az országos sajtó is rendszeresen tájékoztatta a nyilvánosságot a fürdőéletről. A negyvenes években a liberális lapok munkatársai a polgári átalakuláshoz való viszony alapján bírálták — nem ritkán szándékosan is túlzásokba esve — a fürdőhely társadalmát, amely mintegy sűrítve hordozta magában a polgári átalakulás előtt álló Magyarország társadalmának belső ellentmondásait. 3.1. A szolgáltatások. Sokféle társadalmi igényt kellett a füredi vendéglátóknak kielégíteniük. A vidéki birtokosok, uradalmi tisztek és értelmiségiek a fővárosi színvonalat kérték számon, a pesti nagypolgárság számára Bécs volt a minta, az egyre növekvő számú főúri réteg tagjai a leghíresebb nemzetközi fürdők mércéjével mérték Füredet. S ha ez utóbbiak nem is lehettek 43 A felügyelői számadásokból kitűnik, hogy a szezon kezdetét jó előre 3—5 lapban is meghirdették (főleg a pesti és bécsi német újságokban). Ugyanígy hirdetéseket adtak fel a szezon közepén is. A savanyúvizes üvegek a környező megyék lakosainak vagyonleltáraiban is gyakran feltűnnek, ami bizonyítja, hogy a mezővárosi polgárság és vidéki köznemesség (beleértve a kurialistákat is) gyógyszerként gyakran használta a füredi savanyúvizet. Az „úri" vendégek nevét először 1839-ben nyomtatták ki a fürdőorvos jelentése szerint. A Brestyenszky Béla tihanyi apát jóvoltából megjelenő névkönyvről a korabeli sajtó is hírt adott. [Hírnök 1839. 60. sz. (VII. 29.)] Ezeknek teljes sorozatát összeállítani ma már lehetetlen, mivel az apátság levéltárában és a könyvtárakban is hiányosan maradtak meg. Az OSZK-ban pl. csak a következő évekből t maradtak fenn a névkönyvek: 1840, 1852, 1857. 1863, I860. i4

A jegyzőkönyv tartalmát a savanyúvízre vonatkozó iratokból — az apátság történelmi iratgyűjteményéből —, de más forrásból is, így pl. az apáti levelezésből is rekonstruálni lehet.