Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban

Balatonfüred gyógyfürdőhellyé válását — a kedvező természetföldrajzi adottságok (fekvése, klimatikus viszonyok stb.) mellett elsőrendű savanyúvízének köszönhette, melyet az orvosok a legkülönfélébb betegségek gyógyítására javasoltak. Főként emésztő- és légzésszervi, vérkeringési zavarok, ideg- és izomrendszeri bántalmak és nőgyógyászati megbetegedések hatásos ellenszereként reklámozták.

11 Balatonfüred egy újabb gyógytényezőjeként vették számba a XIX. században a Balaton vizét, amely egyes vélekedések szerint „szembetűnő hasznot okoz frissítő, erősítő gyógyerejével".

1- Balatoni fürdőépület felállítását már 1800 táján tervbe vették, megvalósítására azonban csak később nyílt lehetőség. Egyesek szerint az 1802-ben visszaállított apátság 1819-ben építtette az első balatoni fürdőházat.

1,7 Az arácsi parton 1821-ben, a nádor hitvesének itt tartózkodásakor épült fürdőház. Nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy 1822ben az apátság is felállíttatta a 6 „osztályból", azaz cölöpökre ácsolt szobákból (kabinokból) álló fürdőt. Felét a nők, felét a férfiak vehették birtokukba. Mindkét nem képviselői választhattak egy-egy nagyobb (3—4 személyes) és két-két kisebb (2—3 személyes) szoba közül. Ha valaki a teljes bérleti díjat kiűzette, természetesen egyedül is i'ürödhetett a Balatonban.

1

'

1 Az apátságnak a fürdő felállításával az volt a célja, hogy a „hazának óhajtását teljesíthesse, és a mostan közönségesen foganatosnak tapasztaltatott tenger, vagy itóbeli fordest, hazánkban is keletbe hozza."

15 Erre valóban szükség is volt, hiszen a polgárosodó Nyugaton a gimnasztika, vívás, lovaglás és labdajátékok mellett az úszás, evezés és vitorlázás már az iskolai és társadalmi sportmozgalom rangjára emelkedett. Nálunk viszont a polgárias fürdőkultúra még csak kezdeti stádiumában, vagy inkább csírájában volt meg, és számos szakrális elemmel, hagyománnyal keveredett. A fürdés csak lassan vált a szabadidő tudatos eltöltésének eszközévé. Az úszás, vitorlázás egyéni kezdeményezések eredményeként (Széchenyi, Wesselényi) kezdett meghonosodni a Balatonon is. Terjedését a földesúri előjogok (vízjog) is nehezítették. Ritka eset: Veszprém vármegye főjegyzője, Márkus Antal 1829-ben csónaktartási engedélyt kér az almádi öbölre, hogy fáradságos ülőmunkája végeztével a maga építette „bátorságos kis hajócskával" szabadon közlekedhessen, üres óráit hasznos felüdülésre fordíthassa.

10 11 Orzovenszky: i. m. 87—88. 12 Miskolczy Károly: Balaton-Füred mint savanyú víz. Veszprém, 1837. 14—15. 13 Orzovenszky : i. m. 48. 14

N. N.: A Balatonfüredi savanyóvízről. = Hazai és Külföldi Tudósítások. 1822. I. 28. sz. (VI. 15.) Hirdetések. 15 Uo. 16 Erről részletesen ír Petneki Áron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. = A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve. Bp., 1982. 146—161. A következő időszakról Kósa László: Fürdőélet a Monarch iában. = Visszhang XXIV. (1985), 5. sz. 8—9., valamint Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulása. = História V. (1983), 3. sz. 23—25. és Halász Imre: Nyaralás, idegenforgalom és „szerelmi szabadfog!alzásúak". = Uo. 13—15. A nyugat-európai testkultúra fejlődéséről Kun László: Egyetemes testnevelés és sporttörténet. Bp., 1984. 159— 174. Márkus Antal főjegyző kérelme csónaktartási engedélyért 1823. március 18. = VKL Almádi nr. 68.