A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - Barakonyiné Winiczai Klára: A baranj^ai apró- és törpefalvak demográfiai eróziójáról

Baranyában a törpefalvak elöregedése korántsem öltött olyan mértéket, mint amit az országos átlag — s különösen Zala megye — mutat, mégis élő valóság, mely a megye 184 törpefalva közül több mint 50-et érint olymértékben, hogy bennük minden 4., 5. lakó 60 éven felüli. (A leginkább elöregedett falvakban: Drávakeresztúron és Fékeden 29,8, Erdősmárokon 28,8% a legidősebb korosztály aránya.) E tény mellett azonban mindenképpen szólnom kell arról is, hogy a törpefalvak között szépszámmal találhatók olyanok is, melyekben meglepően fiatal a korfa. 198ü-ban 27 olyan törpefalu volt a megyében melyben a 0—14 éves korosztály aránya meghaladta a 25%-ot. E csoportból kiemelkedett a 424 fős Gilvánfa, ahol a gyermekkorúak aránya 36,3% és a 60 éven felüliek aránya mindössze 9,9% volt. De még másik hat olyan községet tudnék példaként említeni, melyben 30% felett van a gyermekek aránya. Baranyában demográfiai szélsőségek jellemzik a törpefalvakat, melyek vándormozgalmuk sajátosságaira vezethetők vissza. Nevezetesen a kiáramló fiatal őslakosság helyére költöző, nála fiatalabb korösszetételű és nagyobb termékenységet mutató, a társadalom perifériájára szorult, elsősorban cigány lakosság letelepedésére. Előfordul, hogy e szélsőségek egy falun belül is megtalálhatók. Az ilyen falvakban a betelepülők miatt viszonylag sok a gyermek, s az elöregedett őslakosság miatt sok az idős ember. (Pl.: Kistamási, Pettend, Velény). A törpefalvak korfájának ilyen sajátosságai fejeződnek ki az egyaránt magas termékenységi és halandósági arányszámaikban is. Sőt, ami feltétlenül említést érdemel: ez a falucsoport képezte a megyében az egyetlen olyan községi településkategóriát, melyben a népesség természetes szaporodási aránya az elmúlt húsz évben növekedett, mert a halálozási arány növekedését meghaladta a születési arány növekedése. Jellemző módon a törpefalvak között is a legkisebbek, melyek népessége a 200 főt sem érte el, mondhatták magukénak 1970—79 között a községi településkategóriákon belül a legmagasabb termékenységi és halandósági arányt. A baranyai törpefalvak természetes népmozgalmának ilyen jellemzőit feltétlenül hangsúlyozni kell, mert az országos átlagok alapján kialakított törpefalu-képbe alig-alig illeszthetők be. A nemzeti szinten számolt átlagok, méginkább egy-egy aprófalvas folt — mint pl. Zala — megdöbbentően előrehaladott népességlebontódása általánosításra csábít, s egyre gyakrabban hallani a településhálózat-fejlesztéssel foglalkozó szakemberek körében a differenciálást ritkán tartalmazó sommázó véleményt, miszerint a törpefalvak elnéptelenedésében a jövőben a népesség természetes fogyásának lesz döntő szerepe. Azaz, a fiatalok korábbi elköltözése következtében olyan demográfiai erózió alakult ki, mely már megállíthatatlan és megfordíthatatlan, akár nulla elvándorlás esetén is e falvak közeli elnéptelenedését okozza. És ettől már csak egyetlen lépés annak megfogalmazása, hogy a nemzeti jövedelem minden forintja, melyet ezekre a falvakra költünk pazarlás, hiszen egy-két évtizeden belül —• akár mit is teszünk — elnéptelenednek. De nézzük meg egymás mellett a fenti vélemény alapjául szolgáló országos és baranyai arányszámok különbségét: Természetes népmozgalom 1970—1979 között