A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
A-szekció - Vargha Dezső: Baranya megye legkisebb községeinek helyzete az
szati ügyek állását, gyakorlatát veszi vizsgálat alá. A huszadik tartalmazza a vizsgáló megyei szerv képviselőinek külön kérdéseit, míg az utolsó ismerteti a vizsgáló észrevételeit, az elrendelt intézkedéseket. Látnivaló tehát hogy nemcsak a község széleskörű adatfelvételére került itt sor, hanem ennek a vizsgálatnak az is volt a célja, hogy a községi önkormányzat munkájának működése kirajzolódjék, amelynek hatékonyabbá tétele érdekében intézkedéseket foganatosítottak. Baranya vármegye aprófalvas jellegét az is bizonyítja, hogy 300 alatti lélekszámú község 49 akadt itt ebben az időben. De ha azt vesszük figyelembe, hogy 200 alatti lakosságszám 17 községben volt, akkor közelebb kerülünk az igazsághoz. Járások szerinti megoszlásban a hegyhátiban és a szentlőrinciben volt a legtöbb, számszerint 6—6, úgymind Bodolya, Husztót, Kishertelend, Okorvölgy, Szakái, Tekerés, illetve Bagota, Gorica, Hernádfa, Karácodfa, Pázdány, Varjas. A pécsi járásban három (Gadány, Püspökszentlászló és Szentkút), míg a pécsváradiban és a siklósiban csupán egy-egy (Pusztafalu, illetve Tapolca) 200 lélekszám alatti kisközség volt található. A népességi bizonytalanságra, egy-egy község eltérő fejlődésére, illetve megszűnésére példa az is, hogy ezen fölsorolás községei között, van olyan, amely ma nem található meg a térképen, illetve beolvadt egy nagyobb községbe. De nem szerepel itt például Gyűrűfű neve, amely községnek ebben az évtizedben még 270 (!) lakosa volt. és csak a legutóbbi időkben került az ország érdeklődésének homlokterébe, mint kihalt falu! Igaz viszont az is. hogy néhány esetben a községi elöljárók nem pontosan adták meg a község lakosságszámát, és ebben az évek folyamán sokszor a kívántnál is nagyobbmérvű eltérés mutatkozik. A kisközségek közt kétharmad részben magyarok, egyharmad részben németek által lakott településeket találunk, ugyanis Gorica, Kishertelend, Okorvölgy, Püspökszentlászló, Szentkút, Tekerés községek lakosai németek voltak a beírás szerint, míg Pusztafalu magyarok és németek által vegyesen lakott faluként szerepelt a jegyzőkönyvben. A határnagyság is változó volt, mivel Bagotáé például 1100 kh. 25 Döl volt. ugyanakkor Pusztafalué csak 71 kh. Háziipari tevékenység vagy ipartelep a legritkább esetben került bejegyzésre. Varjasnál 1896 és 1898 közt a vászonszövést említik meg a források, míg az 1891-es jegyzőkönyv egy vágóhidat is említ. Községháza sincs a legtöbb községben, csak a körjegyzőség központjában, ahonnan a körjegyző általában havi egy-két alkalommal látogatja meg a községet, de néhány kivétel azért akad. Példa erre ugyancsak Varjas, ahol saját, jó állapotban levő községházat találunk, mégpedig a község nevére telekkönyvezve! A szabályrendeletek meglétéről szintén beszámolnak a jegyzőkönyvek, a képviselőtestületek évi ülészáma a 3 és 6 alkalom között mozog, de ez községenként és évenként változó. Ahol úrbéri tulajdonú erdő, illetve legelő található, ott ennek jövedelmét a bíró a község vagyonától külön kezeli, és ilyen esetben a befolyt összeget a községi kocsma karbantartására használják föl. Tekerés esetében találkozunk például ilyen gyakorlattal. Az adófajtákról, a kiadásokról, bevételekről, a
