A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - Szigetvári György: Mi lesz veletek somogyi falvak ?

Épített lakások száma: 1975 1977 1978 1979 1980 db db db db db A községekben: 1117 1113 987 867 994 A városban: 1533 1701 1689 1263 1289 A megyében összesen: 2650 2814 2676 2130 2283 A városban épített lakások %-os aránya: 57,8 60,44 63,1 59,3 56 A számarány azonban figyelemre méltó. Elmondhatjuk, hogy az új lakások 60%-a a városban, 5%-a a városkörnyéken és 35%-a a többi községben épül. Megvizsgáltuk községeink építési tevékenységét 1979. és 1980. években. A vizsgálat alapján, 236 községet figyelembe véve, 1979-ben a községek 38,5%-ában nem volt lakásépítési tevékenység, 59,5%-ában minimális tevékenységet észleltünk és csak 23 községben — a létszám 10%-ánál — volt tíz lakásnál nagyobb számú építés. A falu és város közötti különbségek csökkentése fontos társadalompolitikai célkitűzés. Ezen elv megvalósításának módja, eszközei azonban szerintünk soha nem voltak definiálva. Nyilvánvaló, hogy a falvak hátrányos helyzetének felszámolásához gazdasági eszközök is szükségesek. Ennek tényadatai azonban a következők: 1980-ban a megye népességének 64%-a élt községekben. Az V. ötéves tervben a tanácsi fejlesztésre fordítható pénzeszközök 12,5%-a került, a VI. ötéves tervben (előirányzat) a pénzeszközök 18,5%^a kerül a községekhez. Vagyis, a VI. ötéves tervben egy városi lakosra 7-szer annyi fejlesztési eszköz jut, mint egy falusira. Igaz ugyan, hogy a városi fejlesztések egy része a környék lakosságát is szolgálja, de mivel a fejlesztés jelentős része a városokban is alapfokú ellátásra fordítódik (lakás és kapcsolódó beruházások), ez a városi lakosság kivételeztetett helyzetét erősíti és ez a nagyarányú városba áramlás elsődleges oka is. 1971-ben, az Országos Településhálózati Koncepciót követően, elkészült Somogy megye településhálózat-fejlesztési terve, melyet a megyei tanács jóváhagyott. Ezt 1975-ben módosították, 1981-ben pedig részben újabb szempontok alapján, átdolgozták. A településhálózat-fejlesztési terv sok előremutató gondolata mellett a településeket hierarchia-rendszerbe sorolta, amit számos logikus érv, mint hatékonyság, ellátási szint, életképes körzetek stb, támasztott alá. Megállapítható azonban, hogy a településhálózat-fejlesztési terv a községek számára hátrányos eredménnyel járt, amennyiben ideológiai alapot teremtett a jelentősebb létesítményeknek kizárólagosan városokba koncentrálásához, a falvak körzetesítéséhez (tanács, oktatás, tsz, egészségügy stb.) és a legkisebb településektől minden funkció megvonásához. Itt egyedül a „lakó"-funkció maradt a település feladata, de ez általában nem elegendő egy település működéséhez, azaz az ilyen falvak egyértelműen elhalásra vannak ítélve. Kérdéses, hogy a város—falu közti különbségek megszüntetésének ez-e a legcélszerűbb módja?