A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
A-szekció - Németh Lajos: A szocialista átalakulás demográfiai hatásai Zala megyében
A népesség korszerkezetének változása 1960—1980. A megyében A városokban A községekben Idopont élő 60 éven felüliek aránya, % 1960 14,4 12,0 15,0 1980 17,8 12,8 21,6 A községekben átlagosan minden 4., 5. lakos 60 éven felüli. Az átlag mögött azonban igen jelentős a szóródás, pl. az egyoldalúan mezőgazdasági térségekben — ahol a közlekedési adottságok, ingázási feltételek is kedvezőtlenebbek — a 60 éven felüli népesség aránya eléri, illetve meghaladja a 30—40 százalékot. Ez Zalában mintegy 70 településre jellemző. A megyében az 50 éven felüliek aránya mintegy 30 százalék. A korszerkezet említett torzulása a.falusi lakosság születési mozgalmát minimálisra mérsékelte és a népesség az utóbbi években már a reprodukció hiánya miatt is fogyott. A megye községeiben a születések számában; 1979-ben 258, 1930-ban 612, 1981-ben 753 fő volt a csökkenés, ami 1982-ben tovább fokozódott. Az aprófalvas települések demográfiai helyzetét jól szemléltetik, pl. az 1981. évi születési adatok, mely szerűit 15 zalai községben nem született, 18-ban pedig csak egy gyermek született. A falusi népesség megújulásának egyre fokozódó hiányát 1980-tól már a városok viszonylag magas születési arányszáma nem tudta ellensúlyozni, emiatt 1980-tól a természetes fogyás megyei szinten is jellemző. A folyamat jelzett alakulásában az egyre kedvezőtlenebbé váló korstruktúra a meghatározó. A népesség területek közötti mozgása — mint említettem — még jelenleg sem zárult le és mivel a migráció értelemszerűen a fiatalabb és mobilabb korosztályokat érinti, várhatóan tovább romlik a falusi térségek korstruktúrája, ami népességileg torz falukép kialakulásához és végső soron az elnéptelenedéshez vezethet. Zalában a falusi térségek demográfiai viszonyait röviden így lehet jellemezni. Kérdés az, hogy a kialakult állapotot hogyan ítéljük meg a falu jövője, életképessége, a lakosság helybenmaradása szempontjából. Olyan komplex kérdéseket kell megoldani mint; 1. Az ingázás kérdése. Az 1980. évi népszámlálás szerint a megyében foglalkoztatottak 32,5 százaléka ingázott, 49 162 fő, ezen belül Zalaegerszegre 12 861, az összes foglalkoztatottak 32,3; Nagykanizsára 10 652 fő, a foglalkoztatottak 32,0 százaléka. Ezek a magas arányok azóta sem változtak lényegesen. A munkahely és lakhely szétválása ismert módon igen jelentősen kihat a kialakult demográfiai szokásokra és megváltoztatja azokat. Célszerű-e ebben a nagyságrendben hosszú távon fenntartani az ingázást? (Ha igen és szükségszerű, indokolt a lakóhely alapellátásának, infrastruktúrájának mielőbbi kiépítése.) Más esetben az ingázók folyamatos városba áramlása folytatódik. Ha ez bekövetkezik, a jelenlegi korstruktúra függvényében 2000-ig a természetes
