A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Bíró Friderika: A paraszti életmód Délnyugat-Dunántúlon az

KANYAR JÓZSEF ÖSSZEFOGLALÓJA A D-SZEKCIÓ MUNKÁJÁRÓL Tisztelt Tanácskozás! Azt hiszem, hogy a szekcióvezetőknek mindig az a tisztük és kötelességük, hogy tanácskozásuk főbb mondanivalóját és eredményét kapcsolják a plenáris üléseken elhangzottakhoz, hogy azokkal vitatkozzanak, vagy hogy azokat kiegészítsék. Művelődéstörténeti szekciónk — úgy érzem — nem melléktémaként mondotta el mondanivalóját, hanem a központi téma egyenrangú, kiegészítő részeként. Meggyőződésem, hogy az aprófalvas régió településtörténeti vizsgálódásaiból nem lehet kihagyni a kérdéskör művelődéstörténeti vizsgálatát. Egy kis statisztikai számsort hadd közöljek szekciómból, ahol is 1 fő referátum és 9 korreferátum hangzott el. Közülük 4 volt a levéltáros, egy a muzeológus, egy a könyvtáros, egy a mérnök és három a pedagógus. A fő referátumot Kelemen Elemér tartotta: A dél-dunántúli alsófokú oktatás sajátosságai az utolsó 100 évben címmel. Jó bázisra épült előadásában tárgyszerűen beszélt oktatási intézményrendszerünk legalsó fokáról. Nem azt vizsgálta, hogy a régióban vajon mi volt a továbblépés lehetősége az alsófokú iskolákból a közép- vagy a felsőfokú iskolákba. Általánosító következtetései — úgy láttam — nagyon alaposak voltak, miután mondandóját a korreferátumok kiegészítették, vagy többszörösen aláhúzták. Kiderült az, hogy az iskolahálózatnak a fejletlensége — a régió megyéinek az aprófalvas településszerkezetével összefüggően — onnan eredezik, hogy az egy tantermes, az egy tanítós népiskola volt alapvetően jellemző erre a területre. Ennek az iskolahálózatnak az előnytelen belső tagoltsága, nagyfokú szétaprózottsága nagyon visszafogta a népiskolai törvény végrehajtását is, és a népiskolai törvények következtében a pedagógiai elvek intenzív útjának a keresését is. Magyarán szólva az iskolahálózat minőségi fejlődése az iskolarendszer differenciálódása nem követhette a népoktatás megújítását célzó tantervi változásokat, amelyek akár 1877-ben, akár 1905-ben bekövetkeztek. így vált a népiskolai tanterv fékjévé az egytanitós felekezeti népiskola ebben a régióban is. Jellemző számként csak egyetlen adat: 1907/1908-ban 1443 dél-dunántúli elemi népiskola közül mindössze csak 9 volt a teljesen osztott (0,62%) iskola, míg 1022 — tehát több mint 70%-a — az egy tanítós, osztatlan népiskola. Ám a közműveltség legfőbb mutatóit, az írni—olvasni tudók arányát illetően is mindig régiónk megyéi (Tolna, Somogy, Baranya és Zala sorrendben) zárták a rangsort, 75,1 és 81,7%>-os szélső értékek között. így válván az iskola nem alsófokúvá, hanem alsóbbrendűvé — idézte sokszor Karácsony Sándor is.